Have you ever made New Year's resolutions to avoid losses?
New Year's resolutions are part of tradition and represent a new beginning for many people. At this time of year, many people want to change their lives, for example by living more healthily, doing more sport or even looking for new career opportunities. However, these goals are often difficult to achieve, and many people fall into the trap of forgetting them during the course of the year.
Psychological research shows that people most often fail to keep their New Year's resolutions because they do not have specific, measurable goals. When setting goals, it is important to not only formulate general wishes, but also specific steps that we can take to achieve our goals.
For example, if your goal is to eat healthier, don't just say, "I'm going to eat more vegetables," but set a goal to "eat at least one serving of vegetables for lunch every day." This will help you create a specific plan that is easier to follow.
To achieve your goals, create a system that helps you remember your daily tasks. You can use a diary, mobile apps, or simply write notes on the fridge so you never forget what you want to achieve.
Positive reinforcement is also important. Celebrate your small successes, because they motivate you to achieve your goals. For example, if you manage to eat healthily for a week, reward yourself with a special experience, such as a wellness weekend or buying a book.
Most people want to change. What better time to embark on a new journey than the new year? But have you ever made New Year's resolutions in the past and failed to change your behavior, thus failing to avoid losses?
It is also important to find a supportive community among people. Join people with similar goals who motivate and help you when you feel uncertain. Community support is extremely important because it is easier to stick to our goals when we know that others are striving for similar things.
Analyzing past experiences can also help with change. Think about why you didn't keep your old resolutions. What obstacles stood in your way? Try to identify these obstacles and develop new strategies to deal with them. For example, if compulsive shopping was the problem, look for alternative forms of entertainment that don't require money.
Mindfulness and meditation can also be effective methods for managing stress, helping you to avoid old coping mechanisms. If you practice meditation regularly, you will be better able to recognize your feelings and respond more consciously to difficult situations.
Me Yes! It starts out so well, doesn't it? You're determined. You wake up every day and make a firm commitment to achieve your goals and avoid failure. It works for a while, but then, without realizing it, you start making excuses and revert to your old behavior, right?
"I'm going to the gym tomorrow."
"It won't hurt if I just have one glass."
"I'll just buy a pair of shoes instead of putting the money into savings."
Then, before you know it, you're back to your old habits! This is frustrating and disappointing because no matter how determined you were on January 1, you end up falling short.
Why is this happening?
Most of the behaviors you are trying to change are related to unresolved grief. You have to let go of the old before you can let in the new!
What do you mean?
The most common New Year's resolutions are what we call substitute actions or short-term energy-reducing behaviors. These are activities that provide a short-term distraction from negative or painful feelings.
If you feel that you are struggling with more serious problems, it may be worth seeking professional help. Psychologists and counselors can help you better understand the reasons behind your behavior and find more effective solutions to your problems.
When someone makes a New Year's resolution to lose weight or eat healthier, the substitute action they use is food.
When someone makes a New Year's resolution to quit drinking, they consume alcohol.
When someone makes a New Year's resolution to spend less, save more, or stick to a budget, the substitute behavior they use is spending money or shopping.
Other popular New Year's resolutions include giving up gambling, smoking, drugs, video games, spending too much time on social media, and the like.
Last but not least, remember that change takes time. Be patient with yourself and don't give up if you don't achieve your goals right away. Small steps are much more important than big leaps, and each step brings you closer to your ultimate goal.
New Year's resolutions are therefore not just promises, but opportunities for growth. If we approach them consciously and apply the right strategies, we can truly achieve the changes we want to make in our lives.
The problem arises when we use them to avoid painful feelings.
For example, let's say you feel sad, so you have a drink to "take the edge off." Wouldn't it be more accurate to say that you don't so much want the drink as you want the sad feelings to go away?
So how do I let go of what's holding me back?
The first step is to take an honest look at what you are trying to avoid. When did you start using your substitute activity?
What coping mechanisms do you use, and when did you start using them? If you assess yourself honestly, you will see that it was triggered by a loss: a bad breakup, the death of a pet, moving away, losing your job, someone dying, feeling overwhelmingly sad but not knowing why.
You see, substitute activities do work, but only temporarily. Eventually, the food, drink, or shopping stops working, and you are faced with the feelings you wanted to avoid in the first place. No one wants to feel bad. Since your substitute behavior worked before, you start using it more and more. Eventually, you engage in it so often that you know it's time to stop. So you decide to stop, but you find that it's not enough.
You see, substitute activities do work, but only temporarily. Eventually, the food, drink, or shopping stops working, and you are faced with the feelings you wanted to avoid in the first place. No one wants to feel bad. Since your substitute behavior worked before, you start using it more and more. Eventually, you engage in it so often that you know it's time to stop. So you decide to stop, but you find that it's not enough.
Processing shows you how to clear up your past so that you don't use external things to make yourself feel better.
What can we do for ourselves next year to support the grieving process?
Have you made any New Year's resolutions yet?
Grief processing can be an important part of your New Year's resolutions.
Grief processing and New Year's resolutions
New Year's resolutions mean that you are open to self-improvement, whether it's healthy eating, exercise, coping with grief, or even paying off loans and managing your finances better.
You will surely find plenty of articles about self-care, but only a few will help you find the root of the problem. Unfortunately, we often do things that we know are not good for us. It is essential to look at yourself this way if you want to have a better chance of success.
Why do we do things that we know are harmful?
This is what we learned The most common behaviors we want to change are rooted in misconceptions we learned as children. The biggest one is related to eating, which is why resolutions related to this are always so popular. Remember how, as a child, you were told, "Don't be sad! Here's a cookie." Later, when you broke up with someone, you might have heard, "Don't cry! Let's go get some ice cream!" These well-intentioned phrases reinforced the idea that you should eat when you're feeling down. The point is that cookies or ice cream won't make you feel better, just different. Pretty soon, you find yourself eating to avoid bad feelings. Even if you're not aware of it.
• Behaviors you engage in to avoid painful feelings temporary energy releasersThese include drinking, shopping, video games, workaholism, excessive exercise, or anything else that keeps you from living in the moment. It is also worth noting that many of the temporary energy-releasing behaviors are the very things that most people want to change in their New Year's resolutions.
• How are we doing with our habits? Do you put the same leg into your pants first when you get dressed, or take the same route to the store? You probably do these things without thinking. What you practice, you become good at. The more you practice behaviors that are harmful, the better you become at them after a while. The good news is that the more you practice positive behaviors, the better you will become at them.
• What about unprocessed grief? Most of the behaviors that people want to change are related to unprocessed grief, which you might not think about. In society, we don't talk about grief or loss as freely as we do about happy and positive events. However, most of our harmful behaviors are rooted in unprocessed grief. This is why we make New Year's resolutions over and over again and are only successful in the short term; they do not bring long-term solutions. We need to address what is holding us back from a happier future.
So if you're looking for a definitive solution to self-care in the new year, try the following:
Allow yourself to feel your feelings instead of suppressing them. One of the best ways to respect yourself is to slow down when you're not feeling well. When you're happy, you share it with others. So why not do the same when you're sad? When you're honest with yourself, you're less likely to use food, alcohol, or shopping to suppress your feelings. As a bonus, you also convey to others that it's okay to be honest with yourself.
Practice forgiveness! Is it difficult to forgive those who have hurt you? You are not alone. The point is that forgiveness sets you free. It does not mean that you condone or accept the behavior, but simply that you are ready to feel better about yourself. Through forgiveness, you give up the hope of a better or different past. You acknowledge that what someone else did or didn't do was hurtful, but you no longer allow it to hurt you. This gives you freedom.
Don't wait for time to heal! You may have heard that time heals all wounds. But is that really true? Why does your heart still ache for something that happened 5, 10, or even 20 years ago? If it were really just a matter of time, wouldn't 20 years be enough? The sad reality is that the myth of time healing all wounds keeps mourners stuck in their pain. Time just passes. But what you do with that time is what heals you. So this year, think about what you can do to set yourself free. There is no better time than the present to truly practice self-care by processing past relationships that limit your openness to happiness in the present.
Are you ready to start the new year off right?
Write to me on Messenger so we can talk about your situation and challenges.
If children are involved in the divorce, it is essential that you take responsibility for processing your feelings. You may no longer be bound by marriage, but parenthood will bring you together regularly. If you work through your feelings towards your ex, you will not accidentally take out your anger on the children because of problems you had with the other parent. Processing will help you serve their best interests, build a better relationship with them, and much more. rather than reinforcing the feeling that they come from a broken family. Your marriage may end, but your children don't have to be torn apart.
People rarely enter into marriage with the idea that divorce will eventually creep into the relationship. Instead, they have the idea that they will spend the rest of their lives together. When a marriage breaks down, for whatever reason, these dreams and desires for the future need to be articulated. If you decide to do so and the processing takes place, you will be in a much better position to enter into a new and lasting relationship.
We learn early on to be strong. The best way to become truly strong is to take the first step toward emotional healing. Perhaps your relationship has reached the point where divorce has proven to be the right decision in this process. The next and best step is to work on your healing instead of continuing to carry the burden of the past. Ultimately, the decision is yours.
You can let others control your happiness, or you can take back control. If you wait for things to get better over time, you will remain stuck where you are.
There are many people who are still greatly affected emotionally by their ex. This person still knows how to push their buttons. Sometimes consciously. Sometimes because certain comments trigger their previous emotional responses. However, after processing, you will be freed from this type of control. Your ex will just be another person and not someone who has an impact on you.
You can look back fondly on the good memories in relationships that you had buried or forgotten because of conflicts. You can regain control of your emotions and find happiness again, because as we process the pain of the past, we become open to being happy again.
If you recognize yourself in this description, send me a message and let's talk about your situation.
1988 óta októberben a terhességi és csecsemőkori gyermek elvesztésének jelentőségére hívják fel a figyelmet. Ebben a hónapban azokra a szülőkre emlékezünk, akiknek meghalt a gyermekük már egészen kis korban. A gyermek elvesztésére nincsenek szavak teljesen mindegy, hogy mennyi idősen veszítjük el. Ebben a hónapban annak is van jelentősége, hogy információval szolgáljunk azoknak, akik vetélés, méhen kívüli terhesség, halva születés vagy bármi más miatt veszítették el gyermeküket.
Azoknak, akik terhesség alatt vagy az születés utáni első évben veszítették el gyermeküket, minden nap egy emlékeztető, hogy az a gyermek már nem tagja családjuknak. A gyászt gyakran csak csendben viselik.
Sokan, akik ilyen veszteséget élnek meg, vergődnek. Egy ilyen veszteség nem csak a szülőket érinti, hanem a testvéreket, nagyszülőket, rokonokat és a család barátait is.
Ez a fajta néma gyász évekig, sőt évtizedekig is eltarthat és sajnos sokan nem kapnak megfelelő támogatást, hogy megküzdjenek ezzel a nagy fájdalommal.
Családtagok és barátok azt gondolják, hogy támogatóak, de elég gyakran, amiket mondanak csupán intellektuális megjegyzések. Néha még inkább ártanak a gyászolók szívének, ahelyett, hogy segítenének. A leggyakoribb megjegyzések:
Még bármikor lehet gyermeked.
Legalább viszonylag hamar történt.
Legalább van már gyermeked.
Tudom mit érzel.
A gyász csak idő kérdése.
Kérdezz meg egy olyan szülőt, aki elveszítette a gyermekét, hogy ezek a mondatok hallatán jobban lettek-e. A legtöbben, ha nem is mindegyik azt válaszolja, hogy „Nem”. Egy gyermek sem pótolható. Tehát egy másik gyermek születése nem csökkenti a fájdalmat az iránt, akit elveszítettek.
Az emberek nem szándékosan mondanak ártó mondatokat a gyászolóknak. A probléma az, hogy nagyon kevesen tanultuk meg azt, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Sajnos, akik attól félnek, hogy nehogy rosszat mondjanak, inkább nem mondanak semmit. Emiatt a gyászolók azt érzik, hogy a mély érzelmi fájdalmukat észre sem veszik.
Csodás lenne, ha a gyász csak idő kérdése lenne, de ez sajnos nem igaz. Az idő múlásával csupán hozzászokunk, hogy szívünk legmélyén cipeljük ezt a súlyos érzelmi terhet. Csendben szenvedünk, mert senki sem ajánl hatékony segítséget, hogy megküzdjünk vele.
John W. James, a program megalkotója, első fiát születése után néhány nappal veszítette el, és e veszteség után saját gyászával küzdött. Ahelyett, hogy csak úgy átadta volna magát ennek a fájdalomnak, és egész hátralévő életében magával cipelte volna, addig kutatott, amíg nem talált egy olyan gyógyulási megoldást, amely valóban működött. Amit felfedezett, az egy módja volt annak, hogy „búcsút” mondjon azoknak az álmoknak és vágyaknak, amelyeket a gyermeke életével kapcsolatban támasztott, anélkül, hogy elengedte volna azt az örömöt, amit ezek az álmok a szívébe hoztak.
Ezt a cselekvési tervet már több mint 40 éve használják világszerte, és ez az egyetlen olyan támogató program, amelyről egy egyetemi tanulmányban felfedezték, hogy bizonyítékokon alapul!
Mi a legjobb dolog, amit egy gyászolónak időközben mondhatsz?
Talán a legjobb dolog, amit ebben, vagy bármely más gyásszal kapcsolatos helyzetben mondhatsz, egyszerűen az, hogy „El sem tudom képzelni, mit érzel most, de itt vagyok, hogy meghallgassalak, ha szeretnél beszélni róla”. Ha Te is átéltél már hasonló veszteséget, akkor hozzáteheted, hogy emlékszel, milyen érzés volt, amikor Te is ilyen helyzetben voltál, de szeretnéd megérteni, hogy pontosan mit éreznek, Ezt követően csak hallgasd meg elemzés, kritika vagy ítélkezés nélkül, és ismerd fel, hogy nincs semmi, amit mondhatnál, ami „helyrehozná” a helyzetet, és jobbá tenné azt!
A legegyszerűbb módja a támogatásnak, ha felkeresed azokat az ismerőseidet, akiket ilyen veszteség ért, és tudasd velük, hogy gondolsz rájuk, és tényleg törődsz velük!
A világban minden 10. gyermek – Magyarországon kb. minden 9-10. gyermek – korábban érkezik a világra, mint a 37. terhességi hét.
A koraszülés jelentős kihívást jelent mind az érintett családok, mind az egészségügyi szakemberek számára. Az idő előtt született babák gyakrabban szembesülnek egészségügyi problémákkal, és hosszabb ideig igényelnek speciális orvosi ellátást. Az orvosok és nővérek azon dolgoznak, hogy biztosítsák a legjobb lehetőségeket a koraszülött csecsemők fejlődéséhez és gyógyulásához. Emellett fontos szerepe van a koraszülés megelőzési kampányoknak és a szülők támogatásának azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet minimalizálni a koraszülés kockázatát.
A koraszülés, amikor a terhesség 37. hete előtt születik meg egy baba, minden szülő életében hatalmas érzelmi hullámvasutat indíthat el. Míg sok esetben a koraszülöttek legyőzik a nehézségeket, és teljesen egészséges felnőttek lesznek, mások sajnos nem élik túl a születést. A koraszülés vesztesége és a vele járó fájdalom azokat a szülőket érinti, akik a legnagyobb boldogságra készülnek, de hirtelen szembesülnek azzal a fájdalmas realitással, hogy gyermekük nem élte túl a születést, vagy komoly egészségi problémákkal küzd. Minden veszteség kísérő jelensége, hogy álmokat, vágyakat, reményeket veszítünk el. Különösen igaz ez a koraszülött babákkal kapcsolatban.
Ezen a sebezhető ponton fontos, hogy a szülők számára biztosított legyen a megfelelő támogatás, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és megtalálják az utat a gyógyulás felé.
Koraszülés és a fájdalmas realitás
A koraszülés számos orvosi kihívással járhat, mint például légzési nehézségek, szívritmusproblémák, fertőzések, vagy az agy fejlődési rendellenességei. Az orvosok és ápolók fáradhatatlanul dolgoznak, hogy megmentsék a kicsik életét.
De mi történik akkor, ha a baba nem éli túl? Mi történik a szülőkkel, akik épp az álmaikat veszítik el, akik nem élhetik meg azokat a pillanatokat, amelyek egy új élet kezdetei?
Az érzelmi hatások
A koraszülés és az esetleges veszteség megélésekor az érzelmi megterhelés rendkívüli. A szülők gyakran éreznek zűrzavart, bűntudatot, tehetetlenséget és szomorúságot. Az életük alapjaiban változik meg: nemcsak a gyermekük sorsa, hanem a család és a párkapcsolat dinamikája is új irányt vehet.
1. Bűntudat és önvádlás: A szülők gyakran megkérdőjelezhetik, hogy mit tehettek volna másképp. Az anyák például hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy nem figyeltek eléggé oda, vagy hogy valamilyen módon ők okozták a baba koraszülését.
2. Tehetetlenség: A szülők sokszor képtelenek befolyásolni a történéseket, és ez a tehetetlenség rendkívül nehéz érzés. Amikor a gyermeküket az intenzív osztályon látják, és nem tudják megtenni mindazt, amit egyébként szülőként szeretnének, fájdalmas és frusztráló érzéseket generálhat.
3. Elveszített jövőkép: Minden gyermek megszületésével együtt jár egy jövőkép: a szülők elképzelik, hogyan nő fel, miként nevelik, milyen lesz a család életük középpontjában. A koraszülés és a veszteség megfoszthatja őket ettől a jövőtől. A fájdalom és a gyász nemcsak a gyermek elvesztését, hanem a meg nem élt jövőt is jelenti.
4. A házastársi kapcsolatok próbája: A trauma hatással van a párkapcsolatra is. Bár a szülők egymás számára egyre inkább támaszt nyújtanak, a fájdalom, a szorongás és a stressz próbára teheti a kapcsolatot. Az érzelmi kimerültség, a különböző gyászreakciók és az eltérő feldolgozási módok feszültséget kelthetnek a házastársak között.
Gyász és feldolgozás
A koraszülés és a veszteség után következő gyászidőszak rendkívül komplex. Míg a gyász egy univerzális élmény, minden egyes ember másképp dolgozza fel a veszteséget. A szülők számára a fájdalom mélysége gyakran azt jelenti, hogy nincs egyetlen, jól bevált módja a gyásznak.
Néhány szülő az aktív emlékezésben talál vigaszt: fotók, a baba kis ruhái, a kórházban készült képek mind segíthetnek abban, hogy a gyermek emléke megmaradjon, és a szülők kifejezhessék a szeretetüket, még ha a baba már nem is él közöttük.
Másoknak lehet, hogy szükségük van arra, hogy elvonuljanak, és elkerüljék a fájdalmas emlékek felidézését. Míg a gyász intenzitása egyedülálló, fontos, hogy a szülők felismerjék, hogy minden érzésük érvényes, és nem kell sietniük a gyógyulással.
Támogatás és segítségnyújtás
A koraszülés veszteségének feldolgozása nem történik meg magától. A szülők számára a megfelelő támogató közeg kulcsfontosságú. A család, barátok és szakemberek segíthetnek abban, hogy a szülők ne érezzék magukat egyedül a gyászukkal. A szakértői támogatás, különösen a trauma feldolgozásában, segíthet abban, hogy a szülők megtalálják a módját a fájdalom kezelésének.
Ne feledd: nem kell egyedül megküzdeni a fájdalommal. Van segítség.
A veszteség nemcsak a kézzelfogható dolgok elvesztésében rejlik, mint a halál, a szakítás vagy a pénzügyi csőd. Vannak olyan fájdalmas élmények is, melyek nem mindig láthatóak, de éppoly mély nyomot hagynak bennünk: ilyen a bizalom, a biztonság vagy a kontroll elvesztése, amelyek visszaállítása kulcsfontosságú a gyógyulásunkhoz.
A kézzelfogható és a megfoghatatlan veszteségek egyaránt mély fájdalmat okoznak, de sokszor a második típusú veszteségeket nehezebb felismerni és feldolgozni. Az ilyen veszteségek, különösen a bizalom elvesztése, gyakran belső küzdelmeket generálnak, amelyek feldolgozása elengedhetetlen a lelki egészségünk megőrzéséhez.
Lehet, hogy egy álom, ami nem vált valóra, egy kapcsolat, ami elhidegült, vagy egy karrier, ami megroppant. Talán egy olyan vágy maradt beteljesületlen, amely egész életedet meghatározta. Képzelj el egy olyan nőt, aki gyermeket akart volna, de már tudja, hogy ez nem történhet meg. Vagy egy olyan nőt, aki sosem ismerte az apját, és azon tűnődik, milyen kapcsolatról maradt le. És ott vannak azok is, akik bántalmazást éltek át, akik évekig cipelik a fájdalmat és az érzelmi sebeket. Ezek a veszteségek valódiak, és méltóak a figyelemre, az elismerésre és a támogatásra.
A legnehezebb időszakokban, amikor elér bennünket a tragédia, a bizonytalanság vagy a félelem, gyakran úgy érezzük, hogy elvesztettük a bizalmat, a biztonságot és a kontrollt. Ezek lehetnek személyes megpróbáltatások – mint a csőd vagy bántalmazás – ugyanúgy hatással vannak ránk. A társadalom talán nem ismeri el ezeket a veszteségeket gyászként, de a fájdalom valós, és megérdemli, hogy beszéljünk róla.
A bizalom újjáépítése a veszteség után
A nem kézzelfogható veszteségek gyakran súlyosan nyomasztják a szívet, és hatással lehetnek a boldogságra, az életminőségre. Ne hagyd, hogy elnyomják a lelkedet! Itt az ideje, hogy szembenézz a csendes küzdelmekkel, és megengedd magadnak a gyógyulás útját. A fájdalom elismerése az első lépés a belső béke felé.
A bizalom újjáépítése érdekében fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk az érzelmeinkkel. Az önreflexió és a nyílt kommunikáció segíthet abban, hogy újra megtaláljuk a stabilitást az életünkben.
Minden veszteség érdemel figyelmet, legyen az látható vagy rejtett. Mert a gyógyulás akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk elismerni mindazt, amit elvesztettünk.
A gyógyulás nem csak a testi sérülésekről szól, hanem a lelkiről is. Az első lépés pedig az, hogy tisztában legyünk a veszteségeinkkel, és együtt támogassuk egymást a gyógyulás folyamatában.
Ellenkezőleg, bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mennyire mély volt a szeretet. A gyász feldolgozásával kifejezzük a veszteségünk miatti fájdalmat és érzelmi alkalmazkodó képességünket is gyakoroljuk.
A gyász feldolgozása során megéljük a veszteségünk miatti fájdalmat és gyakoroljuk az érzelmi alkalmazkodó képességünket. A gyász nem gyengeséget, hanem a szeretet és kapcsolat mélységét tükrözi vissza. A bátorsággal való szembenézéssel kifejezzük megbecsülésünket és lelki rugalmasságunkat. Az öngondoskodás erőteljes megnyilvánulása, amely segít feldolgozni a fájdalmat és továbbhaladni az életben. A gyász feldolgozásakor fontos, hogy hagyjuk, hogy átjárjon minket a fájdalom, és megengedjük magunknak az érzelmi kitörést. Emellett figyelmet fordítunk az öngondoskodásra és az érzelmi támogatásra, amelyek segítenek megküzdeni a veszteséggel. A gyász folyamata egyéni és időben eltérő lehet, ezért fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal és másokkal. A gyász általünk tapasztalt mélysége azt mutatja, hogy mennyire fontos volt az elveszett kapcsolat számunkra.
Sokan azt hiszik, hogy ha megéljük a gyászunkat azt jeleni, hogy gyengeségünket mutatjuk, pedig valójában az ellenkezője igaz. A gyász mintegy visszatükrözi a szeretet és kapcsolat mélységét, amit a kapcsolat során megéltünk.
Amikor veszed a bátorságot, hogy feldolgozd a gyászodat, megbecsülésedet fejezed ki a kapcsolatban megélt szeretet és lelki rugalmasságodat. Ez az öngondoskodás egy nagyon erőteljes megnyilvánulása, amiben elismered a fájdalmat, ugyanakkor szabaddá teszed szívedet, hogy tovább haladhass az életben.
A veszteség nem mindig a nagy életeseményekkel kapcsolatos; a hagyományok vagy a rutinok változásaiból is származhat. A gyerekek például felnőnek, és az ünnepi hagyományok, amelyekben egykor részt vettek, már nem biztos, hogy ugyanazok. Előfordulhat, hogy a családtagok elköltöznek, vagy bizonyos tevékenységek már nem lehetségesek.
Ezek a változások, bár nem mindig nyilvánvalóak, gyászos érzéseket válthatnak ki, mivel gyászoljuk a megszokott minták és elvárások elvesztését.
A gyász nem csak valakinek az elvesztéséről szól, hanem a változásra adott természetes reakció is. Legyen szó a családi hagyományok megváltozásáról vagy a nem teljesült elvárásokról, ezeket a változásokat nehéz lehet feldolgozni, különösen akkor, ha nem gyászként gondolunk rájuk; ez megnehezíti, hogy beszéljünk róla, vagy akár meg is értsük, miért érezzük magunkat rosszul.
Új perspektíva választása
Íme a jó hír: bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni, és a jövőt sem tudjuk teljes mértékben irányítani, eldönthetjük, hogyan reagálunk ezekre a változásokra.
Ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy mi nem történik vagy mi más, dönthetünk úgy, hogy elismerjük érzelmi fájdalmunkat, majd értékeljük a jelent, és örömünket leljük az új élményekben, amelyeket ez az időszak hoz.
Az idei ünnepi szezonban válasszuk a jelenlétet, és élvezzük a családdal és a szeretteinkkel töltött időt, bárhogy is nézzen ki ez. Lehet, hogy nem irányíthatod a múltat, és nem jósolhatod meg a jövőt, de megválaszthatod, hogyan élsz ma.
Hagyod, hogy a teljesíthetetlen elvárások lehúzzanak, vagy az örömöt és a hálát választod? A változás nehéz, de a perspektívaváltással értelmes is lehet.
1988 óta októberben a terhességi és csecsemőkori gyermek elvesztésének jelentőségére hívják fel a figyelmet. Ebben a hónapban azokra a szülőkre emlékezünk, akiknek meghalt a gyermekük már egészen kis korban. A gyermek elvesztésére nincsenek szavak teljesen mindegy, hogy mennyi idősen veszítjük el. Ebben a hónapban annak is van jelentősége, hogy információval szolgáljunk azoknak, akik vetélés, méhen kívüli terhesség, halva születés vagy bármi más miatt veszítették el gyermeküket. Hogyan történik ilyen esetben a gyászfeldolgozás?
Azoknak, akik terhesség alatt vagy az születés utáni első évben veszítették el gyermeküket, minden nap egy emlékeztető, hogy az a gyermek már nem tagja családjuknak. A gyászt gyakran csak csendben viselik.
Sokan, akik ilyen veszteséget élnek meg, vergődnek. Egy ilyen veszteség nem csak a szülőket érinti, hanem a testvéreket, nagyszülőket, rokonokat és a család barátait is.
Ez a fajta néma gyász évekig, sőt évtizedekig is eltarthat és sajnos sokan nem kapnak megfelelő támogatást, hogy megküzdjenek ezzel a nagy fájdalommal.
Családtagok és barátok azt gondolják, hogy támogatóak, de elég gyakran, amiket mondanak csupán intellektuális megjegyzések. Néha még inkább ártanak a gyászolók szívének, ahelyett, hogy segítenének. A leggyakoribb megjegyzések:
Még bármikor lehet gyermeked.
Legalább viszonylag hamar történt.
Legalább van már gyermeked.
Tudom mit érzel.
A gyász csak idő kérdése.
Kérdezz meg egy olyan szülőt, aki elveszítette a gyermekét, hogy ezek a mondatok hallatán jobban lettek-e. A legtöbben, ha nem is mindegyik azt válaszolja, hogy „Nem”. Egy gyermek sem pótolható. Tehát egy másik gyermek születése nem csökkenti a fájdalmat az iránt, akit elveszítettek.
Az emberek nem szándékosan mondanak ártó mondatokat a gyászolóknak. A probléma az, hogy nagyon kevesen tanultuk meg azt, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Sajnos, akik attól félnek, hogy nehogy rosszat mondjanak, inkább nem mondanak semmit. Emiatt a gyászolók azt érzik, hogy a mély érzelmi fájdalmukat észre sem veszik.
Csodás lenne, ha a gyász csak idő kérdése lenne, de ez sajnos nem igaz. Az idő múlásával csupán hozzászokunk, hogy szívünk legmélyén cipeljük ezt a súlyos érelmi terhet. Csendben szenvedünk, mert senki sem ajánl hatékony segítséget, hogy megküzdjünk vele.
Még ha van is néhány támogató csoport, melyek megtalálhatók a lakóhelyünkön, abban támogatnak, hogy kifejezzük fájdalmunkat, de nagyon kevés segít abban, ha egyáltalán van ilyen, hogy hatékony cselekvéssel előre mozdítsanak.
Hogyan tudsz a tettek mezejére lépni és jobbá tenni a holnapot?
A Gyászfeldolgozás Módszer® egy igazán hatékony cselekvés tervet ad az érzelmi gyógyuláshoz. Nem arról szól, hogy felejtsd el a veszteségedet, mert ez soha nem fog megtörténni, hanem megtanít a szükséges eszközökre, hogy megküzdhess szíved fájdalmával.
John W. James a program megalkotója is elveszítette a fiát, csupán pár napos korában és megküzdött a saját gyászával a veszteség után. Ahelyett, hogy megadta volna magát és beletörődött volna a fájdalomba, hogy most már ezt kell cipelnie élete végéig, kutatott, amíg meg nem találta a gyógyulásra való megoldást, ami valójában segített. Felfedezte, hogy hogyan lehet elengedni az álmokat és reményeket, amiket gyermeke élete kapcsán szőtt. Ez az önsegítő cselekvés program több, mint 40 éve működik és az egyetlen támogató program, melynek hatékonysága tudományos kutatásokkal igazolt.
Mi a legjobb, amit mégis mondhatsz egy gyászolónak?
Talán a legjobb és legegyszerűbb bármilyen veszteség esetén “Elképzelni sem tudom, mit érzel most, de itt vagyok és figyelek, ha szeretnél róla beszélni.” Ha tapasztaltál már hasonló veszteséget, hozzáteheted, hogy emlékszel, milyen érzés volt, amikor abban a helyzetben voltál, de meg akarod érteni, hogy milyen érzés neki most. Ezek után csak hallgasd ítélkezés és kritizálás nélkül. A legegyszerűbb módja, hogy támogatást nyújts a gyászoló szülőknek, hogy tudatod velük, hogy gondolsz rájuk és törődsz velük.
Ha Te is érintve érzed magad a témában, jelölj be ismerősnek, írj rám messengeren és beszéljünk az érzéseidről, helyzetedről.
Az alábbi bejegyzésben összegyűjtöttem azokat a jeleket, melyek a megoldatlan, feldolgozatlan gyász mutatói. Ha magadra ismersz, érdemes belefogni a gyászfeldolgozás folyamtába.
Nincs szükséged arra, hogy bárki megmondja neked, ha a szíved összetört. Te is tudod.
– Lehet, hogy gyakrabban eszel, vagy teljesen elveszíted az étvágyad.
– Lehet, hogy indokolatlanul vásárolsz. Ma a „Ne vásárolj semmit!” napon is érdemes fontolóra venni.
– Lehet, hogy nehezen tudsz koncentrálni vagy egyszerű feladatokra koncentrálni.
– Lehet, hogy többet alszol a szokásosnál, vagy egyáltalán nem tudsz aludni.
– A mellkasodat feszesnek érezheted, vagy mintha a szíved a gyomrodba süllyedt volna.
Idővel a gyász intenzitása csökkenhet. Lehet, hogy könnyebben tudsz majd működni, és visszatérsz a szokásos étkezési és alvási szokásaidhoz. Idővel egyesek képesek visszatérni a szokásos rutinjukhoz, de ez nem jelenti azt, hogy kiheverték a veszteséget.
A feldolgozatlan gyász halmozódik és halmozottan negatív. Hatással van a jelenlegi és a jövőbeli kapcsolatokra.
Egy jelentős érzelmi veszteség, például egy haláleset vagy egy romantikus kapcsolat vége után az emberek megváltoztatják életválasztásaikat, hogy megvédjék szívüket attól, hogy újra megsérüljenek. Te is csináltál már ilyet?
Íme, néhány gyakori jelzője annak, hogy feldolgozatlan gyászt élsz át:
– Nem vagy hajlandó beszélni a veszteségedről?
– Kerülöd, hogy a meghalt szerettede gondolj, mert a jó emlékek is fájdalmasak?
– Kerülöd azokat a helyeket vagy eseményeket, amelyek emlékeztetnek arra, aki meghalt?
– Csak a pozitív tulajdonságairól beszélsz, és nem vagy hajlandó elismerni, hogy esetleg voltak negatív tulajdonságai is?
– Pontosan ugyanazokat a rutinokat tartod be, mint amikor még élt, mert félsz, hogy elfelejted őt?
– Csak a negatív tulajdonságaikról beszélsz, mintha soha semmi jót nem tett volna?
– Kerülöd, hogy közel kerülj az emberekhez? A feldolgozatlan gyász általában az új kapcsolatoktól való félelem gyökere.
Ha azt veszed észre, hogy elkerülöd a fájdalmat okozó gondolatokat, helyzeteket vagy beszélgetéseket, az egy jele lehet annak, hogy még nem dolgoztad fel teljesen a veszteségedet. Ne félj szembenézni a fájdalommal, mert a gyógyulás kulcsa abban rejlik, hogy elfogadod és megéled azt.
Emlékezz: nem kell örökre a fájdalomban élned. Az élet lehet más, lehet teljesebb, még a veszteség után is. Képzeld el, hogy elérheted a belső békét, és újra nyitott lehetsz a szeretetre és a boldogságra. Minden egyes nap egy új lehetőség a gyógyulásra és a jövő felépítésére. Az élet továbbra is csodálatos lehet, ha hagyod, hogy a szíved gyógyuljon, és bátran merj újra szeretni.
English 
Hungarian