Have you ever made New Year's resolutions to avoid losses?
New Year's resolutions are part of tradition and represent a new beginning for many people. At this time of year, many people want to change their lives, for example by living more healthily, doing more sport or even looking for new career opportunities. However, these goals are often difficult to achieve, and many people fall into the trap of forgetting them during the course of the year.
Psychological research shows that people most often fail to keep their New Year's resolutions because they do not have specific, measurable goals. When setting goals, it is important to not only formulate general wishes, but also specific steps that we can take to achieve our goals.
For example, if your goal is to eat healthier, don't just say, "I'm going to eat more vegetables," but set a goal to "eat at least one serving of vegetables for lunch every day." This will help you create a specific plan that is easier to follow.
To achieve your goals, create a system that helps you remember your daily tasks. You can use a diary, mobile apps, or simply write notes on the fridge so you never forget what you want to achieve.
Positive reinforcement is also important. Celebrate your small successes, because they motivate you to achieve your goals. For example, if you manage to eat healthily for a week, reward yourself with a special experience, such as a wellness weekend or buying a book.
Most people want to change. What better time to embark on a new journey than the new year? But have you ever made New Year's resolutions in the past and failed to change your behavior, thus failing to avoid losses?
It is also important to find a supportive community among people. Join people with similar goals who motivate and help you when you feel uncertain. Community support is extremely important because it is easier to stick to our goals when we know that others are striving for similar things.
Analyzing past experiences can also help with change. Think about why you didn't keep your old resolutions. What obstacles stood in your way? Try to identify these obstacles and develop new strategies to deal with them. For example, if compulsive shopping was the problem, look for alternative forms of entertainment that don't require money.
Mindfulness and meditation can also be effective methods for managing stress, helping you to avoid old coping mechanisms. If you practice meditation regularly, you will be better able to recognize your feelings and respond more consciously to difficult situations.
Me Yes! It starts out so well, doesn't it? You're determined. You wake up every day and make a firm commitment to achieve your goals and avoid failure. It works for a while, but then, without realizing it, you start making excuses and revert to your old behavior, right?
"I'm going to the gym tomorrow."
"It won't hurt if I just have one glass."
"I'll just buy a pair of shoes instead of putting the money into savings."
Then, before you know it, you're back to your old habits! This is frustrating and disappointing because no matter how determined you were on January 1, you end up falling short.
Why is this happening?
Most of the behaviors you are trying to change are related to unresolved grief. You have to let go of the old before you can let in the new!
What do you mean?
The most common New Year's resolutions are what we call substitute actions or short-term energy-reducing behaviors. These are activities that provide a short-term distraction from negative or painful feelings.
If you feel that you are struggling with more serious problems, it may be worth seeking professional help. Psychologists and counselors can help you better understand the reasons behind your behavior and find more effective solutions to your problems.
When someone makes a New Year's resolution to lose weight or eat healthier, the substitute action they use is food.
When someone makes a New Year's resolution to quit drinking, they consume alcohol.
When someone makes a New Year's resolution to spend less, save more, or stick to a budget, the substitute behavior they use is spending money or shopping.
Other popular New Year's resolutions include giving up gambling, smoking, drugs, video games, spending too much time on social media, and the like.
Last but not least, remember that change takes time. Be patient with yourself and don't give up if you don't achieve your goals right away. Small steps are much more important than big leaps, and each step brings you closer to your ultimate goal.
New Year's resolutions are therefore not just promises, but opportunities for growth. If we approach them consciously and apply the right strategies, we can truly achieve the changes we want to make in our lives.
The problem arises when we use them to avoid painful feelings.
For example, let's say you feel sad, so you have a drink to "take the edge off." Wouldn't it be more accurate to say that you don't so much want the drink as you want the sad feelings to go away?
So how do I let go of what's holding me back?
The first step is to take an honest look at what you are trying to avoid. When did you start using your substitute activity?
What coping mechanisms do you use, and when did you start using them? If you assess yourself honestly, you will see that it was triggered by a loss: a bad breakup, the death of a pet, moving away, losing your job, someone dying, feeling overwhelmingly sad but not knowing why.
You see, substitute activities do work, but only temporarily. Eventually, the food, drink, or shopping stops working, and you are faced with the feelings you wanted to avoid in the first place. No one wants to feel bad. Since your substitute behavior worked before, you start using it more and more. Eventually, you engage in it so often that you know it's time to stop. So you decide to stop, but you find that it's not enough.
You see, substitute activities do work, but only temporarily. Eventually, the food, drink, or shopping stops working, and you are faced with the feelings you wanted to avoid in the first place. No one wants to feel bad. Since your substitute behavior worked before, you start using it more and more. Eventually, you engage in it so often that you know it's time to stop. So you decide to stop, but you find that it's not enough.
Processing shows you how to clear up your past so that you don't use external things to make yourself feel better.
What can we do for ourselves next year to support the grieving process?
Have you made any New Year's resolutions yet?
Grief processing can be an important part of your New Year's resolutions.
Grief processing and New Year's resolutions
New Year's resolutions mean that you are open to self-improvement, whether it's healthy eating, exercise, coping with grief, or even paying off loans and managing your finances better.
You will surely find plenty of articles about self-care, but only a few will help you find the root of the problem. Unfortunately, we often do things that we know are not good for us. It is essential to look at yourself this way if you want to have a better chance of success.
Why do we do things that we know are harmful?
This is what we learned The most common behaviors we want to change are rooted in misconceptions we learned as children. The biggest one is related to eating, which is why resolutions related to this are always so popular. Remember how, as a child, you were told, "Don't be sad! Here's a cookie." Later, when you broke up with someone, you might have heard, "Don't cry! Let's go get some ice cream!" These well-intentioned phrases reinforced the idea that you should eat when you're feeling down. The point is that cookies or ice cream won't make you feel better, just different. Pretty soon, you find yourself eating to avoid bad feelings. Even if you're not aware of it.
• Behaviors you engage in to avoid painful feelings temporary energy releasersThese include drinking, shopping, video games, workaholism, excessive exercise, or anything else that keeps you from living in the moment. It is also worth noting that many of the temporary energy-releasing behaviors are the very things that most people want to change in their New Year's resolutions.
• How are we doing with our habits? Do you put the same leg into your pants first when you get dressed, or take the same route to the store? You probably do these things without thinking. What you practice, you become good at. The more you practice behaviors that are harmful, the better you become at them after a while. The good news is that the more you practice positive behaviors, the better you will become at them.
• What about unprocessed grief? Most of the behaviors that people want to change are related to unprocessed grief, which you might not think about. In society, we don't talk about grief or loss as freely as we do about happy and positive events. However, most of our harmful behaviors are rooted in unprocessed grief. This is why we make New Year's resolutions over and over again and are only successful in the short term; they do not bring long-term solutions. We need to address what is holding us back from a happier future.
So if you're looking for a definitive solution to self-care in the new year, try the following:
Allow yourself to feel your feelings instead of suppressing them. One of the best ways to respect yourself is to slow down when you're not feeling well. When you're happy, you share it with others. So why not do the same when you're sad? When you're honest with yourself, you're less likely to use food, alcohol, or shopping to suppress your feelings. As a bonus, you also convey to others that it's okay to be honest with yourself.
Practice forgiveness! Is it difficult to forgive those who have hurt you? You are not alone. The point is that forgiveness sets you free. It does not mean that you condone or accept the behavior, but simply that you are ready to feel better about yourself. Through forgiveness, you give up the hope of a better or different past. You acknowledge that what someone else did or didn't do was hurtful, but you no longer allow it to hurt you. This gives you freedom.
Don't wait for time to heal! You may have heard that time heals all wounds. But is that really true? Why does your heart still ache for something that happened 5, 10, or even 20 years ago? If it were really just a matter of time, wouldn't 20 years be enough? The sad reality is that the myth of time healing all wounds keeps mourners stuck in their pain. Time just passes. But what you do with that time is what heals you. So this year, think about what you can do to set yourself free. There is no better time than the present to truly practice self-care by processing past relationships that limit your openness to happiness in the present.
Are you ready to start the new year off right?
Write to me on Messenger so we can talk about your situation and challenges.
1988 óta októberben a terhességi és csecsemőkori gyermek elvesztésének jelentőségére hívják fel a figyelmet. Ebben a hónapban azokra a szülőkre emlékezünk, akiknek meghalt a gyermekük már egészen kis korban. A gyermek elvesztésére nincsenek szavak teljesen mindegy, hogy mennyi idősen veszítjük el. Ebben a hónapban annak is van jelentősége, hogy információval szolgáljunk azoknak, akik vetélés, méhen kívüli terhesség, halva születés vagy bármi más miatt veszítették el gyermeküket.
Azoknak, akik terhesség alatt vagy az születés utáni első évben veszítették el gyermeküket, minden nap egy emlékeztető, hogy az a gyermek már nem tagja családjuknak. A gyászt gyakran csak csendben viselik.
Sokan, akik ilyen veszteséget élnek meg, vergődnek. Egy ilyen veszteség nem csak a szülőket érinti, hanem a testvéreket, nagyszülőket, rokonokat és a család barátait is.
Ez a fajta néma gyász évekig, sőt évtizedekig is eltarthat és sajnos sokan nem kapnak megfelelő támogatást, hogy megküzdjenek ezzel a nagy fájdalommal.
Családtagok és barátok azt gondolják, hogy támogatóak, de elég gyakran, amiket mondanak csupán intellektuális megjegyzések. Néha még inkább ártanak a gyászolók szívének, ahelyett, hogy segítenének. A leggyakoribb megjegyzések:
Még bármikor lehet gyermeked.
Legalább viszonylag hamar történt.
Legalább van már gyermeked.
Tudom mit érzel.
A gyász csak idő kérdése.
Kérdezz meg egy olyan szülőt, aki elveszítette a gyermekét, hogy ezek a mondatok hallatán jobban lettek-e. A legtöbben, ha nem is mindegyik azt válaszolja, hogy „Nem”. Egy gyermek sem pótolható. Tehát egy másik gyermek születése nem csökkenti a fájdalmat az iránt, akit elveszítettek.
Az emberek nem szándékosan mondanak ártó mondatokat a gyászolóknak. A probléma az, hogy nagyon kevesen tanultuk meg azt, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Sajnos, akik attól félnek, hogy nehogy rosszat mondjanak, inkább nem mondanak semmit. Emiatt a gyászolók azt érzik, hogy a mély érzelmi fájdalmukat észre sem veszik.
Csodás lenne, ha a gyász csak idő kérdése lenne, de ez sajnos nem igaz. Az idő múlásával csupán hozzászokunk, hogy szívünk legmélyén cipeljük ezt a súlyos érzelmi terhet. Csendben szenvedünk, mert senki sem ajánl hatékony segítséget, hogy megküzdjünk vele.
John W. James, a program megalkotója, első fiát születése után néhány nappal veszítette el, és e veszteség után saját gyászával küzdött. Ahelyett, hogy csak úgy átadta volna magát ennek a fájdalomnak, és egész hátralévő életében magával cipelte volna, addig kutatott, amíg nem talált egy olyan gyógyulási megoldást, amely valóban működött. Amit felfedezett, az egy módja volt annak, hogy „búcsút” mondjon azoknak az álmoknak és vágyaknak, amelyeket a gyermeke életével kapcsolatban támasztott, anélkül, hogy elengedte volna azt az örömöt, amit ezek az álmok a szívébe hoztak.
Ezt a cselekvési tervet már több mint 40 éve használják világszerte, és ez az egyetlen olyan támogató program, amelyről egy egyetemi tanulmányban felfedezték, hogy bizonyítékokon alapul!
Mi a legjobb dolog, amit egy gyászolónak időközben mondhatsz?
Talán a legjobb dolog, amit ebben, vagy bármely más gyásszal kapcsolatos helyzetben mondhatsz, egyszerűen az, hogy „El sem tudom képzelni, mit érzel most, de itt vagyok, hogy meghallgassalak, ha szeretnél beszélni róla”. Ha Te is átéltél már hasonló veszteséget, akkor hozzáteheted, hogy emlékszel, milyen érzés volt, amikor Te is ilyen helyzetben voltál, de szeretnéd megérteni, hogy pontosan mit éreznek, Ezt követően csak hallgasd meg elemzés, kritika vagy ítélkezés nélkül, és ismerd fel, hogy nincs semmi, amit mondhatnál, ami „helyrehozná” a helyzetet, és jobbá tenné azt!
A legegyszerűbb módja a támogatásnak, ha felkeresed azokat az ismerőseidet, akiket ilyen veszteség ért, és tudasd velük, hogy gondolsz rájuk, és tényleg törődsz velük!
A világban minden 10. gyermek – Magyarországon kb. minden 9-10. gyermek – korábban érkezik a világra, mint a 37. terhességi hét.
A koraszülés jelentős kihívást jelent mind az érintett családok, mind az egészségügyi szakemberek számára. Az idő előtt született babák gyakrabban szembesülnek egészségügyi problémákkal, és hosszabb ideig igényelnek speciális orvosi ellátást. Az orvosok és nővérek azon dolgoznak, hogy biztosítsák a legjobb lehetőségeket a koraszülött csecsemők fejlődéséhez és gyógyulásához. Emellett fontos szerepe van a koraszülés megelőzési kampányoknak és a szülők támogatásának azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet minimalizálni a koraszülés kockázatát.
A koraszülés, amikor a terhesség 37. hete előtt születik meg egy baba, minden szülő életében hatalmas érzelmi hullámvasutat indíthat el. Míg sok esetben a koraszülöttek legyőzik a nehézségeket, és teljesen egészséges felnőttek lesznek, mások sajnos nem élik túl a születést. A koraszülés vesztesége és a vele járó fájdalom azokat a szülőket érinti, akik a legnagyobb boldogságra készülnek, de hirtelen szembesülnek azzal a fájdalmas realitással, hogy gyermekük nem élte túl a születést, vagy komoly egészségi problémákkal küzd. Minden veszteség kísérő jelensége, hogy álmokat, vágyakat, reményeket veszítünk el. Különösen igaz ez a koraszülött babákkal kapcsolatban.
Ezen a sebezhető ponton fontos, hogy a szülők számára biztosított legyen a megfelelő támogatás, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és megtalálják az utat a gyógyulás felé.
Koraszülés és a fájdalmas realitás
A koraszülés számos orvosi kihívással járhat, mint például légzési nehézségek, szívritmusproblémák, fertőzések, vagy az agy fejlődési rendellenességei. Az orvosok és ápolók fáradhatatlanul dolgoznak, hogy megmentsék a kicsik életét.
De mi történik akkor, ha a baba nem éli túl? Mi történik a szülőkkel, akik épp az álmaikat veszítik el, akik nem élhetik meg azokat a pillanatokat, amelyek egy új élet kezdetei?
Az érzelmi hatások
A koraszülés és az esetleges veszteség megélésekor az érzelmi megterhelés rendkívüli. A szülők gyakran éreznek zűrzavart, bűntudatot, tehetetlenséget és szomorúságot. Az életük alapjaiban változik meg: nemcsak a gyermekük sorsa, hanem a család és a párkapcsolat dinamikája is új irányt vehet.
1. Bűntudat és önvádlás: A szülők gyakran megkérdőjelezhetik, hogy mit tehettek volna másképp. Az anyák például hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy nem figyeltek eléggé oda, vagy hogy valamilyen módon ők okozták a baba koraszülését.
2. Tehetetlenség: A szülők sokszor képtelenek befolyásolni a történéseket, és ez a tehetetlenség rendkívül nehéz érzés. Amikor a gyermeküket az intenzív osztályon látják, és nem tudják megtenni mindazt, amit egyébként szülőként szeretnének, fájdalmas és frusztráló érzéseket generálhat.
3. Elveszített jövőkép: Minden gyermek megszületésével együtt jár egy jövőkép: a szülők elképzelik, hogyan nő fel, miként nevelik, milyen lesz a család életük középpontjában. A koraszülés és a veszteség megfoszthatja őket ettől a jövőtől. A fájdalom és a gyász nemcsak a gyermek elvesztését, hanem a meg nem élt jövőt is jelenti.
4. A házastársi kapcsolatok próbája: A trauma hatással van a párkapcsolatra is. Bár a szülők egymás számára egyre inkább támaszt nyújtanak, a fájdalom, a szorongás és a stressz próbára teheti a kapcsolatot. Az érzelmi kimerültség, a különböző gyászreakciók és az eltérő feldolgozási módok feszültséget kelthetnek a házastársak között.
Gyász és feldolgozás
A koraszülés és a veszteség után következő gyászidőszak rendkívül komplex. Míg a gyász egy univerzális élmény, minden egyes ember másképp dolgozza fel a veszteséget. A szülők számára a fájdalom mélysége gyakran azt jelenti, hogy nincs egyetlen, jól bevált módja a gyásznak.
Néhány szülő az aktív emlékezésben talál vigaszt: fotók, a baba kis ruhái, a kórházban készült képek mind segíthetnek abban, hogy a gyermek emléke megmaradjon, és a szülők kifejezhessék a szeretetüket, még ha a baba már nem is él közöttük.
Másoknak lehet, hogy szükségük van arra, hogy elvonuljanak, és elkerüljék a fájdalmas emlékek felidézését. Míg a gyász intenzitása egyedülálló, fontos, hogy a szülők felismerjék, hogy minden érzésük érvényes, és nem kell sietniük a gyógyulással.
Támogatás és segítségnyújtás
A koraszülés veszteségének feldolgozása nem történik meg magától. A szülők számára a megfelelő támogató közeg kulcsfontosságú. A család, barátok és szakemberek segíthetnek abban, hogy a szülők ne érezzék magukat egyedül a gyászukkal. A szakértői támogatás, különösen a trauma feldolgozásában, segíthet abban, hogy a szülők megtalálják a módját a fájdalom kezelésének.
Ne feledd: nem kell egyedül megküzdeni a fájdalommal. Van segítség.
A veszteség nemcsak a kézzelfogható dolgok elvesztésében rejlik, mint a halál, a szakítás vagy a pénzügyi csőd. Vannak olyan fájdalmas élmények is, melyek nem mindig láthatóak, de éppoly mély nyomot hagynak bennünk: ilyen a bizalom, a biztonság vagy a kontroll elvesztése, amelyek visszaállítása kulcsfontosságú a gyógyulásunkhoz.
A kézzelfogható és a megfoghatatlan veszteségek egyaránt mély fájdalmat okoznak, de sokszor a második típusú veszteségeket nehezebb felismerni és feldolgozni. Az ilyen veszteségek, különösen a bizalom elvesztése, gyakran belső küzdelmeket generálnak, amelyek feldolgozása elengedhetetlen a lelki egészségünk megőrzéséhez.
Lehet, hogy egy álom, ami nem vált valóra, egy kapcsolat, ami elhidegült, vagy egy karrier, ami megroppant. Talán egy olyan vágy maradt beteljesületlen, amely egész életedet meghatározta. Képzelj el egy olyan nőt, aki gyermeket akart volna, de már tudja, hogy ez nem történhet meg. Vagy egy olyan nőt, aki sosem ismerte az apját, és azon tűnődik, milyen kapcsolatról maradt le. És ott vannak azok is, akik bántalmazást éltek át, akik évekig cipelik a fájdalmat és az érzelmi sebeket. Ezek a veszteségek valódiak, és méltóak a figyelemre, az elismerésre és a támogatásra.
A legnehezebb időszakokban, amikor elér bennünket a tragédia, a bizonytalanság vagy a félelem, gyakran úgy érezzük, hogy elvesztettük a bizalmat, a biztonságot és a kontrollt. Ezek lehetnek személyes megpróbáltatások – mint a csőd vagy bántalmazás – ugyanúgy hatással vannak ránk. A társadalom talán nem ismeri el ezeket a veszteségeket gyászként, de a fájdalom valós, és megérdemli, hogy beszéljünk róla.
A bizalom újjáépítése a veszteség után
A nem kézzelfogható veszteségek gyakran súlyosan nyomasztják a szívet, és hatással lehetnek a boldogságra, az életminőségre. Ne hagyd, hogy elnyomják a lelkedet! Itt az ideje, hogy szembenézz a csendes küzdelmekkel, és megengedd magadnak a gyógyulás útját. A fájdalom elismerése az első lépés a belső béke felé.
A bizalom újjáépítése érdekében fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk az érzelmeinkkel. Az önreflexió és a nyílt kommunikáció segíthet abban, hogy újra megtaláljuk a stabilitást az életünkben.
Minden veszteség érdemel figyelmet, legyen az látható vagy rejtett. Mert a gyógyulás akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk elismerni mindazt, amit elvesztettünk.
A gyógyulás nem csak a testi sérülésekről szól, hanem a lelkiről is. Az első lépés pedig az, hogy tisztában legyünk a veszteségeinkkel, és együtt támogassuk egymást a gyógyulás folyamatában.
Ellenkezőleg, bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mennyire mély volt a szeretet. A gyász feldolgozásával kifejezzük a veszteségünk miatti fájdalmat és érzelmi alkalmazkodó képességünket is gyakoroljuk.
A gyász feldolgozása során megéljük a veszteségünk miatti fájdalmat és gyakoroljuk az érzelmi alkalmazkodó képességünket. A gyász nem gyengeséget, hanem a szeretet és kapcsolat mélységét tükrözi vissza. A bátorsággal való szembenézéssel kifejezzük megbecsülésünket és lelki rugalmasságunkat. Az öngondoskodás erőteljes megnyilvánulása, amely segít feldolgozni a fájdalmat és továbbhaladni az életben. A gyász feldolgozásakor fontos, hogy hagyjuk, hogy átjárjon minket a fájdalom, és megengedjük magunknak az érzelmi kitörést. Emellett figyelmet fordítunk az öngondoskodásra és az érzelmi támogatásra, amelyek segítenek megküzdeni a veszteséggel. A gyász folyamata egyéni és időben eltérő lehet, ezért fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal és másokkal. A gyász általünk tapasztalt mélysége azt mutatja, hogy mennyire fontos volt az elveszett kapcsolat számunkra.
Sokan azt hiszik, hogy ha megéljük a gyászunkat azt jeleni, hogy gyengeségünket mutatjuk, pedig valójában az ellenkezője igaz. A gyász mintegy visszatükrözi a szeretet és kapcsolat mélységét, amit a kapcsolat során megéltünk.
Amikor veszed a bátorságot, hogy feldolgozd a gyászodat, megbecsülésedet fejezed ki a kapcsolatban megélt szeretet és lelki rugalmasságodat. Ez az öngondoskodás egy nagyon erőteljes megnyilvánulása, amiben elismered a fájdalmat, ugyanakkor szabaddá teszed szívedet, hogy tovább haladhass az életben.
English 
Hungarian