A gyász természetes reakció egy érzelmi veszteségre, és nem patológiás állapot; az igazi kihívás az, hogy sokan nem tanulják meg egészségesen feldolgozni. A Gyászfeldolgozás Módszer® tudományosan bizonyítottan segít a fájdalmak enyhítésében, míg a gyógyszerek csak ideiglenesen tompítják az érzéseket, de nem nyújtanak tartós megoldást.
Éreztél már intenzív sóvárgást, vágyakozást vagy belefeledkezést a gyászba amikor valaki közeli hozzád tartozód meghalt? Okozott szenvedést vagy azt érezted, hogy nehéz egyáltalán működni, tevékenykedni?
Talán majdnem mindenki érzett már így. Ez azért van mert egy jelentős érzelmi veszteségre, mint a halál ezek természetes reakciók.
Grief kapcsán gyakran hallom, hogy ez olyan, mint egy rossz álom. Nehéz koncentrálni és gyakran elszigeteltnek, magányosnak érzik magukat a gyászolók.
A gyász nem patológiás működés és nem jelent semmiféle zavart. Sőt, azok, akik nem képesek érezni, náluk van valami zavar. Amikor mentális zavarról beszélünk, az agyunkkal van valami gond.
Amikor gyász folyamaton mész keresztül, az agyad azt sugallhatja, hogy valami nincs rendben, de ez nem igaz. Az igazi gond az, hogy senki sem tanította meg, hogyan éld meg ezt egészségesen. Az agyadat szeretnék meggyógyítani, holott a szíved tört össze.
Természetesen hallasz intellektuális megjegyzéseket jó szándékú barátoktól, hogy „Foglald el magad!” vagy „Az idő minden sebet begyógyít”. Amikor ezek nem válnak be, azt gondolod, hogy veled van a baj. Az a probléma, hogy a gyászolók nem a megfelelő eszközt kapják meg gyógyulásuk érdekében.
Emberekként úgy vagyunk megalkotva, hogy az érzések széles skáláját megéljük az édestől a keserűig. Éppen ezért megtapasztaljuk a gyászt is, ami veszteségekből ered.
Hamis feltevés, hogy nem lehet feldolgozni a veszteségeket. Ez pedig állandósítja a téves eszméket. A Gyászfeldolgozás Módszer® megalkotója vietnámi veterán és a Gyermekét is elveszítette. A Kent Egyetemen végzett kutatás szerint a Gyászfeldolgozás Módszer® bizonyított hatékonyságú az érzelmi fájdalmak gyógyításában. Ez az egyetlen gyász támogató program, ami megkapta ezt az elismerést.
A veszteség elkerülhetetlen. Amikor a gyászolók nem tudják, hogy van döntési lehetőségük, megrekednek a fájdalomban és elakadnak a gyász folyamatában.
Ne engedd, hogy bárki időkeretet adjon, kategorizáljon, vagy megmondja, meddig kellene gyászolnod, mert különben megrekedsz a folyamatban. Az érzéseid természetesek, normálisak, és egyediek, mint Te. Ehelyett tudnod kell, hogy a feldolgozás létező lehetőség, ha hajlandó vagy beletenni a munkát. Minden gyászolómnak ez az élmény a sajátja.
Nem értek egyet azzal a hozzáállással, miszerint néhány pirula alkalmazásával kezelni lehet a gyászt. Van olyan eset, hogy átmenetileg alkalmazható bizonyos tünetek enyhítésére, erre is van tapasztalatom, de gyógyszerrel nem lehet orvosolni az érzelmi fájdalmakat. A gyógyszerek csak bénítják a fájdalmat és ettől másképp érezhetik magukat, így tompítják a gyász és veszteség érzését, de tartós megoldást nem adnak. Itt van a kulcs: a gyógyszerek által másképp érezzük magunkat, de nem jobban.
Tévedést azt hinni, hogy intellektuálisan vagy gyógyszerekkel bármit helyre lehet hozni.
Ha valóban meg akarsz gyógyulni egy jelentős érzelmi veszteséged után, írj rám messengeren és beszéljünk az érzéseidről, helyzetedről!
Gyászolókkal való munkám során gyakran tapasztalom, hogy többen arra panaszkodnak, nem tudnak összpontosítani feladataikra. Gyakran lassabbnak tűnnek akár a legegyszerűbb kérdések megválaszolásában is és a rutinszerű feladatok során is zavarba jönnek. Egy jelentős veszteségnek ilyen hatása van az agyra, hogy ne tudjunk megfelelően gondolkodni, érezni és élni a mindennapi életünket.
Ha bármilyen jelentős veszteséget éltél át, nagy valószínűséggel a koncentráció képességed behatárolt lett a mindennapi tevékenységekben. Eszedbe jut valami, bemész a szobába, hogy megtedd és amikor ott vagy ráeszmélsz, hogy fogalmad sincs miért mentél be. Ha más nem is marad meg, csak azt tudd, hogy ez normális. Ismerd fel, hogy egész valód – tested, lelked erre a veszteségre fókuszál, ami most történt Veled. Ha van rá lehetőség, jó lenne elkerülni ilyenkor a vezetést vagy olyan eszközzel való munkát, ami koncentrációt és mentális koordinációt igényel. Nagy százalékban fordulnak elő komoly balesetek gyászolókkal.
Fontos, hogy felismerd, a koncentráció csökkenése vagy hiánya természetes ebben az időszakban. Ugyanilyen fontos, hogy ne ostorozd magad azért, mert elmerülsz a gondolataidban, érzéseidben. Az a legfontosabb, hogy jó indulatú legyél magaddal szemben. Abszolút nincs értelme annak, hogy hibáztasd magad, mert természetesen és emberi módon reagálsz egy veszteségre.
A koncentráció hiány az egyik leggyakoribb általános gyász reakció. Ne neheztelj és ne ítélkezz! Olyan, mintha más bolygón lennél. Egyszerűen csak megpróbálsz értelmet nyerni egy hihetetlenül fájdalmas tapasztalatnak.
A meghatározás szerint is a gyász egy jelentős veszteségre adott természetes és normális érzelmi reakció. Sokunkat úgy szocializáltak, hogy az érzelmi megéléseket intellektualizáljuk. Viszont nem a fejünk tőrt össze, hanem a szívünk.
Ezért nem segítenek a gyászolóknak az intellektuális megjegyzések. Például még ha igaz is, hogy „az élet megy tovább” sok gyászolónak kihívást jelent, hogy tovább élje a mindennapi életet, tehát olyan, mintha nélkülük menne tovább az élet.
Ha valaki tántorog feléd, mert a mellkasát eltalálta egy nyíl és vérzik a sebe, rájönnél, hogy borzalmas fájdalmat él át. Nem valószínű, hogy azt mondanád: „Ugyan, ne sírj, legalább nem egy mérgezett nyíllal találtak el.” és simán tovább mennél. Sokkal valószínűbb, hogy azt mondanád: „Te jó ég! Bizonyára nagyon fáj. Hadd hívjam a mentőt.”
Tehát, amikor valakinek a szíve szakad meg egy jelentős veszteség miatt, sokan azt mondják: „Ne sírj! Adj hálát amiért eddig Veled volt.” Lehet, hogy intellektuálisan helyénvaló, hogy hálásak legyünk az együtt töltött időért, nem ez a legelső érzés egy szerettünk halálakor. Képzeljük el, hogy egy nyíl találta el a mellkasát. Ez a példa emlékeztessen arra, hogy jobban reagálj.
A halált 2 kategóriába sorolhatjuk: hitelen halál és hosszan tartó betegség. Ne tévesszen meg, hogy ha valakinek a hozzátartozója hosszan haldoklik, automatikusan kisebb a fájdalma azokhoz képest, akik hirtelen veszítették el a szerettüket. Valójában, az a legjobb, ha nincsenek feltételezéseink. A halál visszavonhatatlansága, a csodaszerű gyógyulás reményének elvesztése óriási fájdalmat hordoz magában
Sokak számára a fájdalmas érzések tengerében való fuldoklás és némaság úgy tűnik, mintha állandó társ lenne. Időbe telik tisztán látni az eltemetett érzéseket. Egy kevésbé szeretet személy halála még inkább ellentmondásos érzéket gerjeszt bennünk.
Főleg a halállal kapcsolatos reakciókat vettük szemügyre. Viszont a válásra adott válasz nagyon hasonló, hiszen a válás a kapcsolat halálát jelenti. Gyakran a váló felek úgy is érezhetik, mintha egy hosszú lefolyású betegségben szenvednének. Bármelyik helyzetről is van szó, a gyászolók hajlamosak arra, hogy elveszítik koncentráció képességüket. Elég valószínű az is, hogy akik válnak szintén nehezen küzdenek meg az érzéseikkel. Ahogy már korábban leszögeztük, ez az érzés normális. Ne küzdj az érzéseiddel, hanem legyél gyengéd magaddal! Kezdj el törődni az érzéseiddel veszteséged feldolgozása által. Nem lehet elég korán elkezdeni és ha esetleg évek teltek már el, akkor sem késő.
A népszerű tanácsok nem feltétlenül jó tanácsok a gyászolóknak. Mit mondjunk, ha gyászolóval találkozunk? A gyászolókkal való beszélgetés során fontos, hogy figyelembe vegyük az érzéseiket és azt, hogy mit szeretnének megosztani velünk. A közvetlen és őszinte kommunikáció segíthet abban, hogy a gyászoló érezze, nincsen egyedül, és hogy a fájdalmát megértik. Például, ha egy barátunk gyászol, kérdezzük meg tőle, hogy szeretne-e beszélni az érzéseiről, vagy inkább egy kis időt szeretne, hogy egyedül lehessen a gondolataival. A gyász kifejezése során is érdemes figyelni arra, hogy mit mondunk.
A gyász természetes folyamata
Mi az, amit először szeretnél tenni, ha jó hírt kapsz? El akarod mondani másoknak, nem? A legtöbb ember így van ezzel, hiszen a jó hírek megosztása örömet okoz. Ugyanakkor a rossz hírek, különösen a gyász esetében, gyakran nehezen kifejezhetőek. Ilyenkor fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő szavakat, amelyeket megoszthatunk egy olyan személlyel, aki éppen fájdalmat él át. Például, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „mindent meg fogsz oldani”, inkább kifejezhetjük, hogy „itt vagyok, ha beszélni szeretnél a fájdalmadról”.
Fontos, hogy a gyászolók a gyászukat szabadon megélhessék, és ehhez támogató közegre van szükségük.
A gyász feldolgozása nemcsak a gyászolók számára fontos, hanem mindazoknak is, akik körülöttük vannak, hiszen a gyászolók támogatása kulcsfontosságú a gyógyulásukhoz.
A gyászolók számára különösen fontos, hogy megosszák a bennünket foglalkoztató érzéseket. Sokan úgy érzik, hogy a fájdalmukat nem értik meg, és ez súlyosbítja a gyászukat. Ha támogatni szeretnénk a gyászolót, figyeljünk oda arra, hogy valóban meghallgassuk őt, és ne próbáljunk megoldásokat keresni, hanem csak legyünk jelen. Az empátia és a részvétel sokat jelenthet, és segíthet a gyászolónak kifejezni az érzéseit, például mesélhet a szíve fájdalmáról, vagy arról, hogy mit jelentett számára az elveszített személy.
Akár megfigyelted, akár nem, így van ez a természetes reakcióddal, szomorú hír hallatán is. Azonban miután felcseperedve azt hallod, hogy „Nevess, és az egész világ nevetni fog; viszont sírj, de sírj egyedül.”, elveszíted azt a természetes és normális késztetést, hogy beszélj a fájdalmas dolgokról. Sokan úgy érzik, hogy el kell rejteniük a gyászukat, mert a társadalom azt várja el, hogy erősek legyenek. Ez egy nagy tévhit, amely megnehezíti a gyász feldolgozását. Az embereknek joguk van a fájdalmuk megéléséhez és megosztásához, és fontos, hogy támogassuk őket ebben a folyamatban.
Gondolkoztál már azon, hogy mit mondj, amikor valakinek összetört a szíve? A szívfájdalom is egy komoly dolog, és sokan nem tudják, hogyan reagáljanak. Fontos, hogy megértsük, hogy a gyászolók számára a legjobb, ha csak ott vagyunk, és megmutatjuk a támogatásunkat. Mi lehetne annál szebb, mint ha valaki egyszerűen csak leülne mellénk, és hallgatna minket, amikor megosztjuk a fájdalmunkat? Néha a csendes támogatás a leghatékonyabb módja a segítségnyújtásnak.
Ne aggódj, ha még nem tudod, mit mondj. Nekem sem volt ötletem, hogy lehetnék igazán jelen a barátaim számára, amikor szomorúak voltak, amíg nem találkoztam a Gyászfeldolgozás Módszer®-rel. A módszer segített megérteni, hogy a fájdalom megosztása, és a gyász feldolgozása milyen fontos. Ez nem is csoda, hiszen hiányzik a neveltetésünkből, hogy fájdalmas érzéseinkről beszéljünk. A társadalom gyakran nem támogatja a gyászolókat, ezért fontos, hogy mi, mint barátok és családtagok, támogassuk őket az érzelmeik kifejezésében.
A legnépszerűbb mondatok, amiket hallhattál, amikor össze volt törve a szíved, talán a legfájóbbak, mint például: A nagylányok nem sírnak. Ez a mondat nemcsak elnyomja a fájdalmat, hanem azt is sugallja, hogy a gyász nem elfogadható. Az idő minden sebet begyógyít. Bár az idő segíthet a gyász feldolgozásában, nem oldja meg a fájdalmat; érezni kell a fájdalmat, hogy aztán továbbléphessünk. Ne nézz hátra! A múlt kudarcaival való szembenézés elengedhetetlen a gyász feldolgozásához. A gyász csak idő kérdése. A gyász nem lineáris folyamat, és nem lehet időhöz kötni. Ha sírsz, menj be a szobádba! A sírás normális reakció, és fontos kifejezni az érzelmeinket. Ne légy szomorú! A szomorúság természetes, és el kell fogadnunk. Foglald el magad! A gyászolók számára az elfoglaltság nem feltétlenül segít a fájdalmuk kezelésében. Légy erős a gyermekekért! A gyászolók nemcsak magukért felelősek, és mindenkinek joga van megélni a fájdalmát. Légy hálás az együttöltött időért! Az emlékek fontosak, de a jelen érzéseinek megélése is elengedhetetlen.
Mit ne mondjunk?
• A nagylányok nem sírnak. A gyászolóknak joguk van a síráshoz és a fájdalmuk megéléséhez, nem szabad elnyomniuk az érzéseiket.
• Az idő minden sebet begyógyít. Ez nem igaz, mert a fájdalom gyakran megmarad, és a gyászolóknak szembesülniük kell a fájdalmukkal.
• Ne nézz hátra! A múlt megértése és az emlékek őrzése fontos a gyász során, és segít feldolgozni az elvesztést.
• A gyász csak idő kérdése. A gyász egyéni folyamat, ami nem mérhető időben, és nem összehasonlítható mások gyászával.
• Ha sírsz, menj be a szobádba! A sírás természetes reakció, és nem szabad szégyellni. Az érzelmek kifejezése segít a gyász feldolgozásában.
• Ne légy szomorú! A szomorúság elkerülhetetlen része a gyásznak, és fontos, hogy megéljük.
• Foglald el magad! Az elfoglaltság nem segít a gyászolónak, mert a fájdalomnak fel kell jönnie a felszínre, hogy aztán kezelni lehessen.
• Légy erős a gyermekekért! A gyászolónak jogában áll megélni a saját fájdalmát, és nem csak másokért felelősséget vállalni.
• Légy hálás az együttöltött időért! Az emlékek fontosak, de a jelen érzéseinek megélése is kulcsfontosságú a gyász feldolgozásában.
• Nem szeretné, hogy szomorú legyél. A gyászolónak meg kell engedni, hogy szomorú legyen, és nem szabad megpróbálni elnyomni a fájdalmát.
• Van még elég hal a vízben. A gyászolónak az elvesztés utáni fájdalmát nem szabad elbagatellizálni.
• Ez csak egy kutya volt. Bármikor szerezhetsz egy másikat. Az állatok elvesztése is fájdalmas élmény, és a gyászolónak jogában áll a gyászát megélni.
Szinte biztosak lehetünk abban, hogy ezek a mondatok jó szándékból erednek, mégis fájdalmat okoznak. Miért? Mert fenntartják a gyásszal kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket, amelyek gátolják a gyászolókat a fájdalmuk kifejezésében és feldolgozásában. A gyászolás nem egy lineáris folyamat, és mindenkinek meg kell adni az időt és teret a saját érzéseik megélésére.
Mert fenntartják a gyásszal kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket. A gyászolók gyakran érzik, hogy el kell rejteniük a fájdalmukat, és ez súlyosbítja a helyzetet. Fontos, hogy a társadalom megértse, hogy a gyászolás teljesen normális és természetes része az életnek. Az érzelmi támogatás és a megértés elengedhetetlen a gyászfeldolgozás során.
• Ne sírj! A sírás normális és szükséges része a gyásznak, és segít a fájdalom kifejezésében. Az érzelmek megélése kulcsfontosságú a gyásztörténet során.
• Pótold a hiányt! A gyászolónak nem kell pótolnia az elveszített személyt; el kell fogadnia a hiány érzését és a fájdalmát. Ez a folyamat időt igényel, és nem szabad siettetni.
• Gyászolj egyedül! A gyászolónak szüksége van a támogatásra, és fontos, hogy megossza a fájdalmát másokkal. A közösségi támogatás erőt adhat a gyászolónak.
• A gyász csak idő kérdése. A gyász folyamata nem lineáris, és mindenkinek a saját ütemében kell haladnia. Ne hasonlítsuk össze mások gyászkérdéseivel!
• Légy erős – másokért! A gyászolónak jogában áll megélni a saját fájdalmát, és nem kell másokért felelősséget vállalnia. Az erős érzelmek kifejezése segít a gyászolónak a gyógyulásban.
• Foglald el magad! Az elfoglaltság nem segít a gyászolónak. A fájdalomnak meg kell jönnie, és foglalkozni kell vele a gyógyulás érdekében.
Ezek a tévhitek felelősek az egész életen át tartó lelki fájdalmakért. Ha valaki nem tudja megélni a fájdalmát, az hosszú távon súlyos következményekkel járhat. A gyász feldolgozása során fontos, hogy megértsük, hogy a fájdalom normális és szükséges része a gyógyulásnak.
Ha többet akarsz megtudni a feldolgozásról, írj rám messengeren és beszéljünk az érzéseidről, helyzetedről. A gyászolás nem könnyű, de a megfelelő támogatással és információkkal segíthetünk egymásnak. A gyászolásban nem vagy egyedül, és fontos, hogy kifejezd az érzéseidet.
(Grief Recovery®) A gyászfeldolgozás nem csupán egy folyamat, hanem egy utazás is, ahol a támogatás és a megértés kulcsfontosságú. Az érzelmek kifejezése és a fájdalom megélése segít abban, hogy a gyászolók visszanyerjék az életüket, és újra megtalálják a boldogságot.
Mostanában gyásszal kapcsolatos beszélgetések során áttételesen ugyan, de szóba került a saját halálunkkal való szembenézés. Mennyire ijesztő? Hogyan hat ránk, születésünk után idő kérdése, de foglalkoznunk kell az elmúlásunk témájával.
Mindennapjaink során úgy bedarál a mókuskerék, hogy szinte nem foglalkozunk halandóságunkkal. Szinte csak akkor szentelünk rá időt, ha egy szerettünket elveszítünk.
Ez még azokra is igaz, akik gyakran találkoznak halálesetekkel. Természetesen én sem foglalkozom napi szinten a saját mortalitásommal.
De a halál egy félelmetes dolog. Még ha van is hitünk, a legtöbben félünk a haláltól, mert az élet olyan sok mindent kínál, annyi mindent meg akarunk tenni. Lehet, hogy a haláltól nem félünk, de az oda vezető úttól igen. Az ismeretlentől való félelem lehet úrrá rajtunk.
Van választásunk. Halálfélelemben élhetjük az életünket vagy megéljük a pillanatot, nem aggódva azon, ami felett nincs kontrollunk. A jelen pillanatra van hatásunk, hogy hogyan éljük meg. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat és nem számít, mennyit tervezünk a jövőre vonatkozóan, túl sok változó van, ami nincs a befolyásunk alatt.
Gondolj csak a legutóbbi utazásodra! Tudtad, hogy mikorra kell odaérned. Az út során viszont számos dolog történt. Tankolni kellett, esetleg kereket cserélni, elterelték a forgalmat stb. Ezekre nem voltál hatással és módosíthatták az érkezés idejét. Nem számított, hogy mennyit aggódtál, mert nem tudtad megváltoztatni azt a tényt, hogy késtél a várt időhöz képest.
Egyedül a jelen pillanatra van hatásunk, mégis sokszor elmulasztjuk megélni azt. Arra nevelnek, hogy bánjuk meg amit elhibáztunk, aggódjuk a jövő miatt, de elfelejtjük megélni a jelent. Ahelyett, hogy ezt a pillanatot is megbánod, hozd ki belőle a legtöbbet! Ne rutinszerűen éld a mindennapjaid! Ahelyett, hogy párhuzamosan több dolgot teszel átlagosan, koncentrálj egyre vagy legalább kevesebbre kiválóan!
Mondd el a környezetedben élő embereknek, hogy mi az, amit nagyra értékelsz. Egyre több mindent fogsz észrevenni: a madárcsicsergést, a növények szépségét. Ragadd meg a lehetőséget, hogy apró örömökkel is hozzáadj életedhez!
A gyászolók általában megrekednek a megbánásokban és aggodalmaikban.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak a jelenre gondolj! Csodálatos régi emlékeken elmélázni és bölcs dolog tervezni a jövőt. A probléma megbánásokkal és jövőbeli aggodalmakkal.
Amikor gyászolunk könnyű a múltra „bárcsak” érzéssel tekinteni, ami jobb, szebb, másabb lehetett volna. Ugyanúgy könnyű amiatt aggódni, hogy mit hoz a jövő, mert másképp terveztük a veszteség előtt. A jelen a legmegterhelőbb.
Ha magadra ismersz, ez egy jel, hogy tenned kel veszteséged feldolgozásáért, mert ezután lehetőséget kapsz, hogy visszatérj az életbe.
Ha egy friss haláleset a saját haláloddal kapcsolatban aggodalmat vált ki belőled, szintén fontos a feldolgozással foglalkozni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy hagyd, hogy úrrá legyen rajtad az, ami felett nincs kontrollod.
Munkám során számos esettel találkozom, amikor a gyászolónak korábbi generációk fájdalmával kell megbirkóznia. A transzgenerációs gyász, vagy más néven transzgenerációs trauma azokra a helyzetekre utal, amikor a gyászt kiváltó esemény annyira mély nyomot hagyott a családban, hogy a következő generációkra is áttevődött annak hatása, mintha öröklődött volna.
A Holocaust túlélők és családjaik például azt a csoportot képviselik, akiknek meg kell küzdeni a transzgenerációs gyász nehézségeivel. Annak a mély gyásza, amit a koncentrációs táborok túlélőinek kellett elszenvedniük, bárkinek elképzelhetetlen, aki nem volt ott. Miután a túlélők gyermeket szültek, érthető, hogy elmesélték a történeteiket anélkül, hogy felismerték volna, hogy továbbadják a gyászt és az ahhoz kapcsolódó érzelmi hatást szinte belenevelik a következő generációkba. Tanulmányok kimutatják, hogy sokkal nagyobb mértékben függnek terápiás folyamatoktól azok, akiknek felmenőik között holocaust túlélő van, összehasonlítva az átlag lakossággal, mivel ezek az emberek tovább küzdenek a borzalmakkal, félelmekkel és veszteségekkel, melyeket szüleik beléjük neveltek.
Ezt a fajta elhúzódó gyászt szintén megfigyelték azokban a családokban, akik gyermeket veszítettek el. A tragédia megélése után ezek a szülők sokkal inkább túlvédik a többi gyermeket, néha egészen addig a pontig, hogy szinte belenevelik a gyermekük hitrendszerébe a hasonló veszteségtől való félelmet. Amikor ez a félelem mélyen belénk nevelődik, még tovább is adhatjuk a következő generációknak, hiszen idővel ezek a gyermekek maguk is szülők lesznek.
A 2001. szeptember 11-i terror támadás után a szülőkben jelentősen megnőtt az idegenektől való félelem, amit gyermekeiknek is továbbadtak. Nemzetek közötti gyűlölet is generációról generációra átöröklődhet.
Mit lehet tenni, hogy segítsünk ezeknek a gyászolóknak?
Még nem találtak fel olyan időgépet, melyekkel ezeket a fájdalmakat közömbösítik. Így két választási lehetőség van: vagy továbbra is a múlt veszteségeibe temetkezünk, vagy megtaláljuk annak módját, hogy feldolgozzuk és ne adjuk tovább a következő generációnak.
Ha az első lehetőséget választjuk, nincs gyógyulás és a folyamatos fájdalom szinte elkerülhetetlen.
Mivel nincs lehetőség arra, hogy megváltoztassuk a múltban történt rossz dolgokat, melyek továbbra is negatívan befolyásolják életünket, pozitívan és hatékonyan kell tenni azért, hogy feldolgozzuk a gyászt.
A cselekvés melletti döntés nem azt jelenti, hogy ezek az emberek kisebbítik a múltban megélt veszteségeket, hanem tudatos döntést hoznak, hogy túllépnek a veszteségek fojtogató érzésén és pozitívan, boldogan tekintenek a jövőbe. Miután hatékonyan foglalkoztak érzelmi fájdalmaikkal, sokkal jobb helyzetbe kerülnek, hogy megakadályozzák a fájdalmak jövőbeni hatását. Családjuk megélésének egyéb pozitív oldalát világosan látják a jövőben és ezt a kulturális örökséget adják tovább a következő generációnak. Lehetőségük lesz felülemelkedni a fájdalmakon és továbblépni.
Ahogy Viktor Frankl fogalmazott: „Mindent elvehetnek az embertől, kivéve egyet: azt az emberi szabadságot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen körülményben.”
A Gyászfeldolgozás Módszer® hatékony eszközt kínál, hogy megküzdjünk a transzgenerációs traumák érzelmi fájdalmával. Eszközt ad a gyász feldolgozásához. Ez egy igazi cselekvés terv, mely összetört szívedet segíti és végig vezetlek.
A gyász megterhelő lehet a mindennapok megélésében. Amikor ez a gyász generációról generációra átöröklődik, még rosszabb. Olyan érzések keríthetnek hatalmában, hogy nincs más út, mint tovább élni a fájdalomban és a reménytelenségben. Továbbra is a múlt áldozataként élhetsz vagy pedig a múlt túlélője lehetsz. A legnagyobb ajándék, hogy teszel magadért és megállítod a transzgenerációs örökség ördögi körét.
Nem tudod meg nem történté tenni a múltat, de tehetsz magadért, így a fájdalom már nem kontrollál és akadályoz abban, hogy a legjobbat hozd ki magadból.
English 
Hungarian