Mostanában gyásszal kapcsolatos beszélgetések során áttételesen ugyan, de szóba került a saját halálunkkal való szembenézés. Mennyire ijesztő? Hogyan hat ránk, születésünk után idő kérdése, de foglalkoznunk kell az elmúlásunk témájával.
Mindennapjaink során úgy bedarál a mókuskerék, hogy szinte nem foglalkozunk halandóságunkkal. Szinte csak akkor szentelünk rá időt, ha egy szerettünket elveszítünk.
Ez még azokra is igaz, akik gyakran találkoznak halálesetekkel. Természetesen én sem foglalkozom napi szinten a saját mortalitásommal.
De a halál egy félelmetes dolog. Még ha van is hitünk, a legtöbben félünk a haláltól, mert az élet olyan sok mindent kínál, annyi mindent meg akarunk tenni. Lehet, hogy a haláltól nem félünk, de az oda vezető úttól igen. Az ismeretlentől való félelem lehet úrrá rajtunk.
Van választásunk. Halálfélelemben élhetjük az életünket vagy megéljük a pillanatot, nem aggódva azon, ami felett nincs kontrollunk. A jelen pillanatra van hatásunk, hogy hogyan éljük meg. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat és nem számít, mennyit tervezünk a jövőre vonatkozóan, túl sok változó van, ami nincs a befolyásunk alatt.
Gondolj csak a legutóbbi utazásodra! Tudtad, hogy mikorra kell odaérned. Az út során viszont számos dolog történt. Tankolni kellett, esetleg kereket cserélni, elterelték a forgalmat stb. Ezekre nem voltál hatással és módosíthatták az érkezés idejét. Nem számított, hogy mennyit aggódtál, mert nem tudtad megváltoztatni azt a tényt, hogy késtél a várt időhöz képest.
Egyedül a jelen pillanatra van hatásunk, mégis sokszor elmulasztjuk megélni azt. Arra nevelnek, hogy bánjuk meg amit elhibáztunk, aggódjuk a jövő miatt, de elfelejtjük megélni a jelent. Ahelyett, hogy ezt a pillanatot is megbánod, hozd ki belőle a legtöbbet! Ne rutinszerűen éld a mindennapjaid! Ahelyett, hogy párhuzamosan több dolgot teszel átlagosan, koncentrálj egyre vagy legalább kevesebbre kiválóan!
Mondd el a környezetedben élő embereknek, hogy mi az, amit nagyra értékelsz. Egyre több mindent fogsz észrevenni: a madárcsicsergést, a növények szépségét. Ragadd meg a lehetőséget, hogy apró örömökkel is hozzáadj életedhez!
A gyászolók általában megrekednek a megbánásokban és aggodalmaikban.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak a jelenre gondolj! Csodálatos régi emlékeken elmélázni és bölcs dolog tervezni a jövőt. A probléma megbánásokkal és jövőbeli aggodalmakkal.
Amikor gyászolunk könnyű a múltra „bárcsak” érzéssel tekinteni, ami jobb, szebb, másabb lehetett volna. Ugyanúgy könnyű amiatt aggódni, hogy mit hoz a jövő, mert másképp terveztük a veszteség előtt. A jelen a legmegterhelőbb.
Ha magadra ismersz, ez egy jel, hogy tenned kel veszteséged feldolgozásáért, mert ezután lehetőséget kapsz, hogy visszatérj az életbe.
Ha egy friss haláleset a saját haláloddal kapcsolatban aggodalmat vált ki belőled, szintén fontos a feldolgozással foglalkozni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy hagyd, hogy úrrá legyen rajtad az, ami felett nincs kontrollod.
(Grief Recovery®)
English 
Hungarian