Ha a válásban van érintett gyermek is, alapvetően fontos, hogy vállald a feldolgozást. Lehet, hogy többé már nem köt össze a házasság, de a szülőség rendszeresen összehoz benneteket. Ha dolgozol az exedhez fűződő érzéseiddel, nem fogod véletlenül sem a gyerekekre önteni a mérgedet azon problémák miatt, melyek a másik szülővel voltak. A feldolgozottság segíteni fog abban, hogy a legjobb érdeküket szolgáld, jobb kapcsolatot építs ki velük, sokkal inkább, mint ráerősíteni arra, hogy érezzék, csonka családból származnak. A házasságod megszakadhat, de a gyerekeknek nem feltétlenül kell összetőrni.
Az emberek ritkán lépnek házasságra azzal a gondolattal, hogy a válás majd idővel begyűrűzik a kapcsolatba. Ezzel ellentétben az a gondolat van az emberek fejében, hogy életük hátralevő részét együtt élik meg. Amikor egy házasság megszakad, bármilyen okból is, ezeket az álmokat, vágyakat a jövőre vonatkozóan meg kell fogalmazni. Ha úgy döntesz és a feldolgozás megtörténik, sokkal jobb helyzetben leszel, hogy egy új és tartós kapcsolatba lépj.
Azt már korán megtanuljuk, hogy legyünk erősek. A legjobb módja, hogy igazán erősek legyünk az, hogy megtesszük az első lépést az érzelmi gyógyulásunkért. Talán már oda jutott a kapcsolat, hogy a válás bizonyult jó döntésnek ebben a folyamatban. A következő és a lehető legjobb lépés, hogy teszel a feldolgozásodért, ahelyett, hogy a múlt terhét tovább cipeld. Végül a döntés a tiéd.
Engedheted, hogy mások kontrollálják a boldogságodat, vagy visszaveszed az irányítást. Ha azt várod, hogy az idő múlásával jobbá legyenek a dolgok, meg fogsz rekedni ott ahol vagy.
Sokan vannak, akikre érzelmileg még mindig óriási hatással van az exe. Ez az illető még mindig tudja nyomogatni a gombjaikat. Néha tudatosan. Néha azért, mert bizonyos megjegyzések visszavezetik őket korábbi érzelmi válaszokra. Viszont a feldolgozás után felszabadulsz az ilyen jellegű kontroll alól. Az exed már csak egy másik személy marad és nem egy olyan valaki, aki hatással van rád.
Szívesebben emlékezhetsz vissza a szép emlékekre abban a kapcsolatban, amiket már eltemettél vagy elfelejtettél a konfliktusok miatt. Az érzelmi kontrollodat visszaszerezheted és megtalálod újra a boldogságot, mert ahogy feldolgozzuk a múlt fájdalmait, nyitottá válunk, hogy újra boldogok legyünk.
Ha magadra ismertél, írj rám messengeren és beszéljünk a helyzetedről.
1988 óta októberben a terhességi és csecsemőkori gyermek elvesztésének jelentőségére hívják fel a figyelmet. Ebben a hónapban azokra a szülőkre emlékezünk, akiknek meghalt a gyermekük már egészen kis korban. A gyermek elvesztésére nincsenek szavak teljesen mindegy, hogy mennyi idősen veszítjük el. Ebben a hónapban annak is van jelentősége, hogy információval szolgáljunk azoknak, akik vetélés, méhen kívüli terhesség, halva születés vagy bármi más miatt veszítették el gyermeküket.
Azoknak, akik terhesség alatt vagy az születés utáni első évben veszítették el gyermeküket, minden nap egy emlékeztető, hogy az a gyermek már nem tagja családjuknak. A gyászt gyakran csak csendben viselik.
Sokan, akik ilyen veszteséget élnek meg, vergődnek. Egy ilyen veszteség nem csak a szülőket érinti, hanem a testvéreket, nagyszülőket, rokonokat és a család barátait is.
Ez a fajta néma gyász évekig, sőt évtizedekig is eltarthat és sajnos sokan nem kapnak megfelelő támogatást, hogy megküzdjenek ezzel a nagy fájdalommal.
Családtagok és barátok azt gondolják, hogy támogatóak, de elég gyakran, amiket mondanak csupán intellektuális megjegyzések. Néha még inkább ártanak a gyászolók szívének, ahelyett, hogy segítenének. A leggyakoribb megjegyzések:
Még bármikor lehet gyermeked.
Legalább viszonylag hamar történt.
Legalább van már gyermeked.
Tudom mit érzel.
A gyász csak idő kérdése.
Kérdezz meg egy olyan szülőt, aki elveszítette a gyermekét, hogy ezek a mondatok hallatán jobban lettek-e. A legtöbben, ha nem is mindegyik azt válaszolja, hogy „Nem”. Egy gyermek sem pótolható. Tehát egy másik gyermek születése nem csökkenti a fájdalmat az iránt, akit elveszítettek.
Az emberek nem szándékosan mondanak ártó mondatokat a gyászolóknak. A probléma az, hogy nagyon kevesen tanultuk meg azt, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Sajnos, akik attól félnek, hogy nehogy rosszat mondjanak, inkább nem mondanak semmit. Emiatt a gyászolók azt érzik, hogy a mély érzelmi fájdalmukat észre sem veszik.
Csodás lenne, ha a gyász csak idő kérdése lenne, de ez sajnos nem igaz. Az idő múlásával csupán hozzászokunk, hogy szívünk legmélyén cipeljük ezt a súlyos érzelmi terhet. Csendben szenvedünk, mert senki sem ajánl hatékony segítséget, hogy megküzdjünk vele.
John W. James, a program megalkotója, első fiát születése után néhány nappal veszítette el, és e veszteség után saját gyászával küzdött. Ahelyett, hogy csak úgy átadta volna magát ennek a fájdalomnak, és egész hátralévő életében magával cipelte volna, addig kutatott, amíg nem talált egy olyan gyógyulási megoldást, amely valóban működött. Amit felfedezett, az egy módja volt annak, hogy „búcsút” mondjon azoknak az álmoknak és vágyaknak, amelyeket a gyermeke életével kapcsolatban támasztott, anélkül, hogy elengedte volna azt az örömöt, amit ezek az álmok a szívébe hoztak.
Ezt a cselekvési tervet már több mint 40 éve használják világszerte, és ez az egyetlen olyan támogató program, amelyről egy egyetemi tanulmányban felfedezték, hogy bizonyítékokon alapul!
Mi a legjobb dolog, amit egy gyászolónak időközben mondhatsz?
Talán a legjobb dolog, amit ebben, vagy bármely más gyásszal kapcsolatos helyzetben mondhatsz, egyszerűen az, hogy „El sem tudom képzelni, mit érzel most, de itt vagyok, hogy meghallgassalak, ha szeretnél beszélni róla”. Ha Te is átéltél már hasonló veszteséget, akkor hozzáteheted, hogy emlékszel, milyen érzés volt, amikor Te is ilyen helyzetben voltál, de szeretnéd megérteni, hogy pontosan mit éreznek, Ezt követően csak hallgasd meg elemzés, kritika vagy ítélkezés nélkül, és ismerd fel, hogy nincs semmi, amit mondhatnál, ami „helyrehozná” a helyzetet, és jobbá tenné azt!
A legegyszerűbb módja a támogatásnak, ha felkeresed azokat az ismerőseidet, akiket ilyen veszteség ért, és tudasd velük, hogy gondolsz rájuk, és tényleg törődsz velük!
A világban minden 10. gyermek – Magyarországon kb. minden 9-10. gyermek – korábban érkezik a világra, mint a 37. terhességi hét.
A koraszülés jelentős kihívást jelent mind az érintett családok, mind az egészségügyi szakemberek számára. Az idő előtt született babák gyakrabban szembesülnek egészségügyi problémákkal, és hosszabb ideig igényelnek speciális orvosi ellátást. Az orvosok és nővérek azon dolgoznak, hogy biztosítsák a legjobb lehetőségeket a koraszülött csecsemők fejlődéséhez és gyógyulásához. Emellett fontos szerepe van a koraszülés megelőzési kampányoknak és a szülők támogatásának azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet minimalizálni a koraszülés kockázatát.
A koraszülés, amikor a terhesség 37. hete előtt születik meg egy baba, minden szülő életében hatalmas érzelmi hullámvasutat indíthat el. Míg sok esetben a koraszülöttek legyőzik a nehézségeket, és teljesen egészséges felnőttek lesznek, mások sajnos nem élik túl a születést. A koraszülés vesztesége és a vele járó fájdalom azokat a szülőket érinti, akik a legnagyobb boldogságra készülnek, de hirtelen szembesülnek azzal a fájdalmas realitással, hogy gyermekük nem élte túl a születést, vagy komoly egészségi problémákkal küzd. Minden veszteség kísérő jelensége, hogy álmokat, vágyakat, reményeket veszítünk el. Különösen igaz ez a koraszülött babákkal kapcsolatban.
Ezen a sebezhető ponton fontos, hogy a szülők számára biztosított legyen a megfelelő támogatás, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és megtalálják az utat a gyógyulás felé.
Koraszülés és a fájdalmas realitás
A koraszülés számos orvosi kihívással járhat, mint például légzési nehézségek, szívritmusproblémák, fertőzések, vagy az agy fejlődési rendellenességei. Az orvosok és ápolók fáradhatatlanul dolgoznak, hogy megmentsék a kicsik életét.
De mi történik akkor, ha a baba nem éli túl? Mi történik a szülőkkel, akik épp az álmaikat veszítik el, akik nem élhetik meg azokat a pillanatokat, amelyek egy új élet kezdetei?
Az érzelmi hatások
A koraszülés és az esetleges veszteség megélésekor az érzelmi megterhelés rendkívüli. A szülők gyakran éreznek zűrzavart, bűntudatot, tehetetlenséget és szomorúságot. Az életük alapjaiban változik meg: nemcsak a gyermekük sorsa, hanem a család és a párkapcsolat dinamikája is új irányt vehet.
1. Bűntudat és önvádlás: A szülők gyakran megkérdőjelezhetik, hogy mit tehettek volna másképp. Az anyák például hajlamosak lehetnek azt gondolni, hogy nem figyeltek eléggé oda, vagy hogy valamilyen módon ők okozták a baba koraszülését.
2. Tehetetlenség: A szülők sokszor képtelenek befolyásolni a történéseket, és ez a tehetetlenség rendkívül nehéz érzés. Amikor a gyermeküket az intenzív osztályon látják, és nem tudják megtenni mindazt, amit egyébként szülőként szeretnének, fájdalmas és frusztráló érzéseket generálhat.
3. Elveszített jövőkép: Minden gyermek megszületésével együtt jár egy jövőkép: a szülők elképzelik, hogyan nő fel, miként nevelik, milyen lesz a család életük középpontjában. A koraszülés és a veszteség megfoszthatja őket ettől a jövőtől. A fájdalom és a gyász nemcsak a gyermek elvesztését, hanem a meg nem élt jövőt is jelenti.
4. A házastársi kapcsolatok próbája: A trauma hatással van a párkapcsolatra is. Bár a szülők egymás számára egyre inkább támaszt nyújtanak, a fájdalom, a szorongás és a stressz próbára teheti a kapcsolatot. Az érzelmi kimerültség, a különböző gyászreakciók és az eltérő feldolgozási módok feszültséget kelthetnek a házastársak között.
Gyász és feldolgozás
A koraszülés és a veszteség után következő gyászidőszak rendkívül komplex. Míg a gyász egy univerzális élmény, minden egyes ember másképp dolgozza fel a veszteséget. A szülők számára a fájdalom mélysége gyakran azt jelenti, hogy nincs egyetlen, jól bevált módja a gyásznak.
Néhány szülő az aktív emlékezésben talál vigaszt: fotók, a baba kis ruhái, a kórházban készült képek mind segíthetnek abban, hogy a gyermek emléke megmaradjon, és a szülők kifejezhessék a szeretetüket, még ha a baba már nem is él közöttük.
Másoknak lehet, hogy szükségük van arra, hogy elvonuljanak, és elkerüljék a fájdalmas emlékek felidézését. Míg a gyász intenzitása egyedülálló, fontos, hogy a szülők felismerjék, hogy minden érzésük érvényes, és nem kell sietniük a gyógyulással.
Támogatás és segítségnyújtás
A koraszülés veszteségének feldolgozása nem történik meg magától. A szülők számára a megfelelő támogató közeg kulcsfontosságú. A család, barátok és szakemberek segíthetnek abban, hogy a szülők ne érezzék magukat egyedül a gyászukkal. A szakértői támogatás, különösen a trauma feldolgozásában, segíthet abban, hogy a szülők megtalálják a módját a fájdalom kezelésének.
Ne feledd: nem kell egyedül megküzdeni a fájdalommal. Van segítség.
A veszteség nemcsak a kézzelfogható dolgok elvesztésében rejlik, mint a halál, a szakítás vagy a pénzügyi csőd. Vannak olyan fájdalmas élmények is, melyek nem mindig láthatóak, de éppoly mély nyomot hagynak bennünk: ilyen a bizalom, a biztonság vagy a kontroll elvesztése, amelyek visszaállítása kulcsfontosságú a gyógyulásunkhoz.
A kézzelfogható és a megfoghatatlan veszteségek egyaránt mély fájdalmat okoznak, de sokszor a második típusú veszteségeket nehezebb felismerni és feldolgozni. Az ilyen veszteségek, különösen a bizalom elvesztése, gyakran belső küzdelmeket generálnak, amelyek feldolgozása elengedhetetlen a lelki egészségünk megőrzéséhez.
Lehet, hogy egy álom, ami nem vált valóra, egy kapcsolat, ami elhidegült, vagy egy karrier, ami megroppant. Talán egy olyan vágy maradt beteljesületlen, amely egész életedet meghatározta. Képzelj el egy olyan nőt, aki gyermeket akart volna, de már tudja, hogy ez nem történhet meg. Vagy egy olyan nőt, aki sosem ismerte az apját, és azon tűnődik, milyen kapcsolatról maradt le. És ott vannak azok is, akik bántalmazást éltek át, akik évekig cipelik a fájdalmat és az érzelmi sebeket. Ezek a veszteségek valódiak, és méltóak a figyelemre, az elismerésre és a támogatásra.
A legnehezebb időszakokban, amikor elér bennünket a tragédia, a bizonytalanság vagy a félelem, gyakran úgy érezzük, hogy elvesztettük a bizalmat, a biztonságot és a kontrollt. Ezek lehetnek személyes megpróbáltatások – mint a csőd vagy bántalmazás – ugyanúgy hatással vannak ránk. A társadalom talán nem ismeri el ezeket a veszteségeket gyászként, de a fájdalom valós, és megérdemli, hogy beszéljünk róla.
A bizalom újjáépítése a veszteség után
A nem kézzelfogható veszteségek gyakran súlyosan nyomasztják a szívet, és hatással lehetnek a boldogságra, az életminőségre. Ne hagyd, hogy elnyomják a lelkedet! Itt az ideje, hogy szembenézz a csendes küzdelmekkel, és megengedd magadnak a gyógyulás útját. A fájdalom elismerése az első lépés a belső béke felé.
A bizalom újjáépítése érdekében fontos, hogy tudatosan foglalkozzunk az érzelmeinkkel. Az önreflexió és a nyílt kommunikáció segíthet abban, hogy újra megtaláljuk a stabilitást az életünkben.
Minden veszteség érdemel figyelmet, legyen az látható vagy rejtett. Mert a gyógyulás akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk elismerni mindazt, amit elvesztettünk.
A gyógyulás nem csak a testi sérülésekről szól, hanem a lelkiről is. Az első lépés pedig az, hogy tisztában legyünk a veszteségeinkkel, és együtt támogassuk egymást a gyógyulás folyamatában.
Ellenkezőleg, bizonyíték arra vonatkozóan, hogy mennyire mély volt a szeretet. A gyász feldolgozásával kifejezzük a veszteségünk miatti fájdalmat és érzelmi alkalmazkodó képességünket is gyakoroljuk.
A gyász feldolgozása során megéljük a veszteségünk miatti fájdalmat és gyakoroljuk az érzelmi alkalmazkodó képességünket. A gyász nem gyengeséget, hanem a szeretet és kapcsolat mélységét tükrözi vissza. A bátorsággal való szembenézéssel kifejezzük megbecsülésünket és lelki rugalmasságunkat. Az öngondoskodás erőteljes megnyilvánulása, amely segít feldolgozni a fájdalmat és továbbhaladni az életben. A gyász feldolgozásakor fontos, hogy hagyjuk, hogy átjárjon minket a fájdalom, és megengedjük magunknak az érzelmi kitörést. Emellett figyelmet fordítunk az öngondoskodásra és az érzelmi támogatásra, amelyek segítenek megküzdeni a veszteséggel. A gyász folyamata egyéni és időben eltérő lehet, ezért fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal és másokkal. A gyász általünk tapasztalt mélysége azt mutatja, hogy mennyire fontos volt az elveszett kapcsolat számunkra.
Sokan azt hiszik, hogy ha megéljük a gyászunkat azt jeleni, hogy gyengeségünket mutatjuk, pedig valójában az ellenkezője igaz. A gyász mintegy visszatükrözi a szeretet és kapcsolat mélységét, amit a kapcsolat során megéltünk.
Amikor veszed a bátorságot, hogy feldolgozd a gyászodat, megbecsülésedet fejezed ki a kapcsolatban megélt szeretet és lelki rugalmasságodat. Ez az öngondoskodás egy nagyon erőteljes megnyilvánulása, amiben elismered a fájdalmat, ugyanakkor szabaddá teszed szívedet, hogy tovább haladhass az életben.
1988 óta októberben a terhességi és csecsemőkori gyermek elvesztésének jelentőségére hívják fel a figyelmet. Ebben a hónapban azokra a szülőkre emlékezünk, akiknek meghalt a gyermekük már egészen kis korban. A gyermek elvesztésére nincsenek szavak teljesen mindegy, hogy mennyi idősen veszítjük el. Ebben a hónapban annak is van jelentősége, hogy információval szolgáljunk azoknak, akik vetélés, méhen kívüli terhesség, halva születés vagy bármi más miatt veszítették el gyermeküket. Hogyan történik ilyen esetben a gyászfeldolgozás?
Azoknak, akik terhesség alatt vagy az születés utáni első évben veszítették el gyermeküket, minden nap egy emlékeztető, hogy az a gyermek már nem tagja családjuknak. A gyászt gyakran csak csendben viselik.
Sokan, akik ilyen veszteséget élnek meg, vergődnek. Egy ilyen veszteség nem csak a szülőket érinti, hanem a testvéreket, nagyszülőket, rokonokat és a család barátait is.
Ez a fajta néma gyász évekig, sőt évtizedekig is eltarthat és sajnos sokan nem kapnak megfelelő támogatást, hogy megküzdjenek ezzel a nagy fájdalommal.
Családtagok és barátok azt gondolják, hogy támogatóak, de elég gyakran, amiket mondanak csupán intellektuális megjegyzések. Néha még inkább ártanak a gyászolók szívének, ahelyett, hogy segítenének. A leggyakoribb megjegyzések:
Még bármikor lehet gyermeked.
Legalább viszonylag hamar történt.
Legalább van már gyermeked.
Tudom mit érzel.
A gyász csak idő kérdése.
Kérdezz meg egy olyan szülőt, aki elveszítette a gyermekét, hogy ezek a mondatok hallatán jobban lettek-e. A legtöbben, ha nem is mindegyik azt válaszolja, hogy „Nem”. Egy gyermek sem pótolható. Tehát egy másik gyermek születése nem csökkenti a fájdalmat az iránt, akit elveszítettek.
Az emberek nem szándékosan mondanak ártó mondatokat a gyászolóknak. A probléma az, hogy nagyon kevesen tanultuk meg azt, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Sajnos, akik attól félnek, hogy nehogy rosszat mondjanak, inkább nem mondanak semmit. Emiatt a gyászolók azt érzik, hogy a mély érzelmi fájdalmukat észre sem veszik.
Csodás lenne, ha a gyász csak idő kérdése lenne, de ez sajnos nem igaz. Az idő múlásával csupán hozzászokunk, hogy szívünk legmélyén cipeljük ezt a súlyos érelmi terhet. Csendben szenvedünk, mert senki sem ajánl hatékony segítséget, hogy megküzdjünk vele.
Még ha van is néhány támogató csoport, melyek megtalálhatók a lakóhelyünkön, abban támogatnak, hogy kifejezzük fájdalmunkat, de nagyon kevés segít abban, ha egyáltalán van ilyen, hogy hatékony cselekvéssel előre mozdítsanak.
Hogyan tudsz a tettek mezejére lépni és jobbá tenni a holnapot?
A Gyászfeldolgozás Módszer® egy igazán hatékony cselekvés tervet ad az érzelmi gyógyuláshoz. Nem arról szól, hogy felejtsd el a veszteségedet, mert ez soha nem fog megtörténni, hanem megtanít a szükséges eszközökre, hogy megküzdhess szíved fájdalmával.
John W. James a program megalkotója is elveszítette a fiát, csupán pár napos korában és megküzdött a saját gyászával a veszteség után. Ahelyett, hogy megadta volna magát és beletörődött volna a fájdalomba, hogy most már ezt kell cipelnie élete végéig, kutatott, amíg meg nem találta a gyógyulásra való megoldást, ami valójában segített. Felfedezte, hogy hogyan lehet elengedni az álmokat és reményeket, amiket gyermeke élete kapcsán szőtt. Ez az önsegítő cselekvés program több, mint 40 éve működik és az egyetlen támogató program, melynek hatékonysága tudományos kutatásokkal igazolt.
Mi a legjobb, amit mégis mondhatsz egy gyászolónak?
Talán a legjobb és legegyszerűbb bármilyen veszteség esetén “Elképzelni sem tudom, mit érzel most, de itt vagyok és figyelek, ha szeretnél róla beszélni.” Ha tapasztaltál már hasonló veszteséget, hozzáteheted, hogy emlékszel, milyen érzés volt, amikor abban a helyzetben voltál, de meg akarod érteni, hogy milyen érzés neki most. Ezek után csak hallgasd ítélkezés és kritizálás nélkül. A legegyszerűbb módja, hogy támogatást nyújts a gyászoló szülőknek, hogy tudatod velük, hogy gondolsz rájuk és törődsz velük.
Ha Te is érintve érzed magad a témában, jelölj be ismerősnek, írj rám messengeren és beszéljünk az érzéseidről, helyzetedről.
