A mentális egészség egyre gyakrabban hangoztatott kifejezés. A test és lélek egységét figyelembe véve, holisztikus szemléletben, egészségünk megőrzéséhez elengedhetetlenül fontos veszteségeink feldolgozása, élet minőségünk javítása. Volt olyan gyászolóm, aki azzal keresett meg, hogy nem akarja, hogy az egészsége rámenjen a gyászára.
A gyász a leggyakoribb veszély, mely lelki egészségünket fenyegeti. Veszteségeink halmozódása az évek során sokféle szempontból korlátozza életünket, legyen szó szakmai előmenetelünkről, vagy kapcsolatainkról.
A feldolgozatlan gyász az alapja fájdalmainknak. Nézzük meg, melyek az okok, amik a Gyászfeldolgozás Módszer® mellett szólnak, ha lelki gyógyulásunk a tét.
1. A múltból cipelt érzelmi csomagunk megakadályoz abban, hogy jól lássuk magunkat és a környezetünkben élő embereket. A gyász feldolgozásából eredő szabadság segít, hogy őszintébben meglássuk magunkat.
2. Bizonyára hallottad már azt a mondást, hogy: “Ha ugyanazokat a dolgokat ismételed, ne várj más eredményt! ”. Elég nehéz bármi újat és jobbat tenni, ha csak nem látod, hogy mi az, ami visszatart a múltból. Krízis helyzetben az emberek hajlamosak visszanyúlni régi szokásokhoz, viselkedésekhez. A Gyászfeldolgozás Módszer® által új viselkedések elsajátításhoz vezetlek, mely értékes lesz a jövőre vonatkozóan is.
3. Azáltal, hogy feldolgozzuk a múltbeli veszteségeket, újra építjük a biztonságérzetedet, bizalmadat és boldogságodat.
4. Semmi sem garantálja jobban az új kapcsolatok kudarcát, mint az, ha koloncként húzzuk magunk után a korábbi kapcsolatok terhét. Csak nézzük mg a válási arányokat. Az első házasság utáni válás 50%, a második után 67% a harmadiknál már 73%. A veszteségek feldolgozásával megtörhetjük az átkozott ördögi körnek a forgását új kapcsolatunkban. Válás után az egyik gyászolóm amiatt keresett meg, hogy nem szeretné, hogy a múlt kísértsen és az új kapcsolatát beárnyékolja az új kapcsolatát. A program végén kaptam tőle ezt a visszajelzést: „Ma volt egy pillanatom, amikor arra eszméltem, hogy mióta nem rágódtam már a múlton. Milyen jó, hogy csak élem az új életem. Olyan furcsa volt, mikor nem hittem, hogy valaha elmúlik az a kettős érzés. Azt hittem, ez már mindig így már mindig így lesz, s de jó, hogy nem!”
5. Amikor valaki nem tudja, hogy hogyan küzdjön meg múltbeli veszteségeivel, valószínűleg azt sem fogja tudni, hogy kezelje az elkövetkező veszteségeket. Mi történik? Rossz eszközöket használnak újra és újra. Viszont lehetőség van arra, hogy hatékony eszköz felhasználása által kiszolgáltatottság helyett felkészültebb legyél a jövőbeni veszteségekkel szemben.
6. Mindannyian élünk, éltünk át gyászt, még akkor is, ha másképp neveztük. A kérdés az, akarod-e a változást viselkedésedben, életedben. A hatékony gyászfeldolgozás az új kezdet legjobb módja.
Éreztél már intenzív sóvárgást, vágyakozást vagy belefeledkezést a gyászba amikor valaki közeli hozzád tartozód meghalt? Okozott szenvedést vagy azt érezted, hogy nehéz egyáltalán működni, tevékenykedni?
Talán majdnem mindenki érzett már így. Ez azért van mert egy jelentős érzelmi veszteségre, mint a halál ezek természetes reakciók.
Gyász kapcsán gyakran hallom, hogy ez olyan, mint egy rossz álom. Nehéz koncentrálni és gyakran elszigeteltnek, magányosnak érzik magukat a gyászolók.
A gyász nem patológiás működés és nem jelent semmiféle zavart. Sőt, azok, akik nem képesek érezni, náluk van valami zavar. Amikor mentális zavarról beszélünk, az agyunkkal van valami gond.
Amikor gyász folyamaton mész keresztül, az agyad azt sugallhatja, hogy valami nincs rendben, de ez nem igaz. Az igazi gond az, hogy senki sem tanította meg, hogyan éld meg ezt egészségesen. Az agyadat szeretnék meggyógyítani, holott a szíved tört össze.
Természetesen hallasz intellektuális megjegyzéseket jó szándékú barátoktól, hogy „Foglald el magad!” vagy „Az idő minden sebet begyógyít”. Amikor ezek nem válnak be, azt gondolod, hogy veled van a baj. Az a probléma, hogy a gyászolók nem a megfelelő eszközt kapják meg gyógyulásuk érdekében.
Emberekként úgy vagyunk megalkotva, hogy az érzések széles skáláját megéljük az édestől a keserűig. Éppen ezért megtapasztaljuk a gyászt is, ami veszteségekből ered.
Hamis feltevés, hogy nem lehet feldolgozni a veszteségeket. Ez pedig állandósítja a téves eszméket. A Gyászfeldolgozás Módszer® megalkotója vietnámi veterán és a Gyermekét is elveszítette. A Kent Egyetemen végzett kutatás szerint a Gyászfeldolgozás Módszer® bizonyított hatékonyságú az érzelmi fájdalmak gyógyításában. Ez az egyetlen gyász támogató program, ami megkapta ezt az elismerést.
A veszteség elkerülhetetlen. Amikor a gyászolók nem tudják, hogy van döntési lehetőségük, megrekednek a fájdalomban és elakadnak a gyász folyamatában.
Ne engedd, hogy bárki időkeretet adjon, kategorizáljon, vagy megmondja, meddig kellene gyászolnod, mert különben megrekedsz a folyamatban. Az érzéseid természetesek, normálisak, és egyediek, mint Te. Ehelyett tudnod kell, hogy a feldolgozás létező lehetőség, ha hajlandó vagy beletenni a munkát. Minden gyászolómnak ez az élmény a sajátja.
Nem értek egyet azzal a hozzáállással, miszerint néhány pirula alkalmazásával kezelni lehet a gyászt. Van olyan eset, hogy átmenetileg alkalmazható bizonyos tünetek enyhítésére, erre is van tapasztalatom, de gyógyszerrel nem lehet orvosolni az érzelmi fájdalmakat. A gyógyszerek csak bénítják a fájdalmat és ettől másképp érezhetik magukat, így tompítják a gyász és veszteség érzését, de tartós megoldást nem adnak. Itt van a kulcs: a gyógyszerek által másképp érezzük magunkat, de nem jobban.
Tévedést azt hinni, hogy intellektuálisan vagy gyógyszerekkel bármit helyre lehet hozni.
Ha valóban meg akarsz gyógyulni egy jelentős érzelmi veszteséged után, írj rám messengeren és beszéljünk az érzéseidről, helyzetedről!
Gyászolókkal való munkám során gyakran tapasztalom, hogy többen arra panaszkodnak, nem tudnak összpontosítani feladataikra. Gyakran lassabbnak tűnnek akár a legegyszerűbb kérdések megválaszolásában is és a rutinszerű feladatok során is zavarba jönnek. Egy jelentős veszteségnek ilyen hatása van az agyra, hogy ne tudjunk megfelelően gondolkodni, érezni és élni a mindennapi életünket.
Ha bármilyen jelentős veszteséget éltél át, nagy valószínűséggel a koncentráció képességed behatárolt lett a mindennapi tevékenységekben. Eszedbe jut valami, bemész a szobába, hogy megtedd és amikor ott vagy ráeszmélsz, hogy fogalmad sincs miért mentél be. Ha más nem is marad meg, csak azt tudd, hogy ez normális. Ismerd fel, hogy egész valód – tested, lelked erre a veszteségre fókuszál, ami most történt Veled. Ha van rá lehetőség, jó lenne elkerülni ilyenkor a vezetést vagy olyan eszközzel való munkát, ami koncentrációt és mentális koordinációt igényel. Nagy százalékban fordulnak elő komoly balesetek gyászolókkal.
Fontos, hogy felismerd, a koncentráció csökkenése vagy hiánya természetes ebben az időszakban. Ugyanilyen fontos, hogy ne ostorozd magad azért, mert elmerülsz a gondolataidban, érzéseidben. Az a legfontosabb, hogy jó indulatú legyél magaddal szemben. Abszolút nincs értelme annak, hogy hibáztasd magad, mert természetesen és emberi módon reagálsz egy veszteségre.
A koncentráció hiány az egyik leggyakoribb általános gyász reakció. Ne neheztelj és ne ítélkezz! Olyan, mintha más bolygón lennél. Egyszerűen csak megpróbálsz értelmet nyerni egy hihetetlenül fájdalmas tapasztalatnak.
A meghatározás szerint is a gyász egy jelentős veszteségre adott természetes és normális érzelmi reakció. Sokunkat úgy szocializáltak, hogy az érzelmi megéléseket intellektualizáljuk. Viszont nem a fejünk tőrt össze, hanem a szívünk.
Ezért nem segítenek a gyászolóknak az intellektuális megjegyzések. Például még ha igaz is, hogy „az élet megy tovább” sok gyászolónak kihívást jelent, hogy tovább élje a mindennapi életet, tehát olyan, mintha nélkülük menne tovább az élet.
Ha valaki tántorog feléd, mert a mellkasát eltalálta egy nyíl és vérzik a sebe, rájönnél, hogy borzalmas fájdalmat él át. Nem valószínű, hogy azt mondanád: “Ugyan, ne sírj, legalább nem egy mérgezett nyíllal találtak el.” és simán tovább mennél. Sokkal valószínűbb, hogy azt mondanád: „Te jó ég! Bizonyára nagyon fáj. Hadd hívjam a mentőt.”
Tehát, amikor valakinek a szíve szakad meg egy jelentős veszteség miatt, sokan azt mondják: „Ne sírj! Adj hálát amiért eddig Veled volt.” Lehet, hogy intellektuálisan helyénvaló, hogy hálásak legyünk az együtt töltött időért, nem ez a legelső érzés egy szerettünk halálakor. Képzeljük el, hogy egy nyíl találta el a mellkasát. Ez a példa emlékeztessen arra, hogy jobban reagálj.
A halált 2 kategóriába sorolhatjuk: hitelen halál és hosszan tartó betegség. Ne tévesszen meg, hogy ha valakinek a hozzátartozója hosszan haldoklik, automatikusan kisebb a fájdalma azokhoz képest, akik hirtelen veszítették el a szerettüket. Valójában, az a legjobb, ha nincsenek feltételezéseink. A halál visszavonhatatlansága, a csodaszerű gyógyulás reményének elvesztése óriási fájdalmat hordoz magában
Sokak számára a fájdalmas érzések tengerében való fuldoklás és némaság úgy tűnik, mintha állandó társ lenne. Időbe telik tisztán látni az eltemetett érzéseket. Egy kevésbé szeretet személy halála még inkább ellentmondásos érzéket gerjeszt bennünk.
Főleg a halállal kapcsolatos reakciókat vettük szemügyre. Viszont a válásra adott válasz nagyon hasonló, hiszen a válás a kapcsolat halálát jelenti. Gyakran a váló felek úgy is érezhetik, mintha egy hosszú lefolyású betegségben szenvednének. Bármelyik helyzetről is van szó, a gyászolók hajlamosak arra, hogy elveszítik koncentráció képességüket. Elég valószínű az is, hogy akik válnak szintén nehezen küzdenek meg az érzéseikkel. Ahogy már korábban leszögeztük, ez az érzés normális. Ne küzdj az érzéseiddel, hanem legyél gyengéd magaddal! Kezdj el törődni az érzéseiddel veszteséged feldolgozása által. Nem lehet elég korán elkezdeni és ha esetleg évek teltek már el, akkor sem késő.
Mostanában gyásszal kapcsolatos beszélgetések során áttételesen ugyan, de szóba került a saját halálunkkal való szembenézés. Mennyire ijesztő? Hogyan hat ránk, születésünk után idő kérdése, de foglalkoznunk kell az elmúlásunk témájával.
Mindennapjaink során úgy bedarál a mókuskerék, hogy szinte nem foglalkozunk halandóságunkkal. Szinte csak akkor szentelünk rá időt, ha egy szerettünket elveszítünk.
Ez még azokra is igaz, akik gyakran találkoznak halálesetekkel. Természetesen én sem foglalkozom napi szinten a saját mortalitásommal.
De a halál egy félelmetes dolog. Még ha van is hitünk, a legtöbben félünk a haláltól, mert az élet olyan sok mindent kínál, annyi mindent meg akarunk tenni. Lehet, hogy a haláltól nem félünk, de az oda vezető úttól igen. Az ismeretlentől való félelem lehet úrrá rajtunk.
Van választásunk. Halálfélelemben élhetjük az életünket vagy megéljük a pillanatot, nem aggódva azon, ami felett nincs kontrollunk. A jelen pillanatra van hatásunk, hogy hogyan éljük meg. Nem tudjuk megváltoztatni a múltat és nem számít, mennyit tervezünk a jövőre vonatkozóan, túl sok változó van, ami nincs a befolyásunk alatt.
Gondolj csak a legutóbbi utazásodra! Tudtad, hogy mikorra kell odaérned. Az út során viszont számos dolog történt. Tankolni kellett, esetleg kereket cserélni, elterelték a forgalmat stb. Ezekre nem voltál hatással és módosíthatták az érkezés idejét. Nem számított, hogy mennyit aggódtál, mert nem tudtad megváltoztatni azt a tényt, hogy késtél a várt időhöz képest.
Egyedül a jelen pillanatra van hatásunk, mégis sokszor elmulasztjuk megélni azt. Arra nevelnek, hogy bánjuk meg amit elhibáztunk, aggódjuk a jövő miatt, de elfelejtjük megélni a jelent. Ahelyett, hogy ezt a pillanatot is megbánod, hozd ki belőle a legtöbbet! Ne rutinszerűen éld a mindennapjaid! Ahelyett, hogy párhuzamosan több dolgot teszel átlagosan, koncentrálj egyre vagy legalább kevesebbre kiválóan!
Mondd el a környezetedben élő embereknek, hogy mi az, amit nagyra értékelsz. Egyre több mindent fogsz észrevenni: a madárcsicsergést, a növények szépségét. Ragadd meg a lehetőséget, hogy apró örömökkel is hozzáadj életedhez!
A gyászolók általában megrekednek a megbánásokban és aggodalmaikban.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak a jelenre gondolj! Csodálatos régi emlékeken elmélázni és bölcs dolog tervezni a jövőt. A probléma megbánásokkal és jövőbeli aggodalmakkal.
Amikor gyászolunk könnyű a múltra „bárcsak” érzéssel tekinteni, ami jobb, szebb, másabb lehetett volna. Ugyanúgy könnyű amiatt aggódni, hogy mit hoz a jövő, mert másképp terveztük a veszteség előtt. A jelen a legmegterhelőbb.
Ha magadra ismersz, ez egy jel, hogy tenned kel veszteséged feldolgozásáért, mert ezután lehetőséget kapsz, hogy visszatérj az életbe.
Ha egy friss haláleset a saját haláloddal kapcsolatban aggodalmat vált ki belőled, szintén fontos a feldolgozással foglalkozni. Túl rövid az élet ahhoz, hogy hagyd, hogy úrrá legyen rajtad az, ami felett nincs kontrollod.
Munkám során számos esettel találkozom, amikor a gyászolónak korábbi generációk fájdalmával kell megbirkóznia. A transzgenerációs gyász, vagy más néven transzgenerációs trauma azokra a helyzetekre utal, amikor a gyászt kiváltó esemény annyira mély nyomot hagyott a családban, hogy a következő generációkra is áttevődött annak hatása, mintha öröklődött volna.
A Holocaust túlélők és családjaik például azt a csoportot képviselik, akiknek meg kell küzdeni a transzgenerációs gyász nehézségeivel. Annak a mély gyásza, amit a koncentrációs táborok túlélőinek kellett elszenvedniük, bárkinek elképzelhetetlen, aki nem volt ott. Miután a túlélők gyermeket szültek, érthető, hogy elmesélték a történeteiket anélkül, hogy felismerték volna, hogy továbbadják a gyászt és az ahhoz kapcsolódó érzelmi hatást szinte belenevelik a következő generációkba. Tanulmányok kimutatják, hogy sokkal nagyobb mértékben függnek terápiás folyamatoktól azok, akiknek felmenőik között holocaust túlélő van, összehasonlítva az átlag lakossággal, mivel ezek az emberek tovább küzdenek a borzalmakkal, félelmekkel és veszteségekkel, melyeket szüleik beléjük neveltek.
Ezt a fajta elhúzódó gyászt szintén megfigyelték azokban a családokban, akik gyermeket veszítettek el. A tragédia megélése után ezek a szülők sokkal inkább túlvédik a többi gyermeket, néha egészen addig a pontig, hogy szinte belenevelik a gyermekük hitrendszerébe a hasonló veszteségtől való félelmet. Amikor ez a félelem mélyen belénk nevelődik, még tovább is adhatjuk a következő generációknak, hiszen idővel ezek a gyermekek maguk is szülők lesznek.
A 2001. szeptember 11-i terror támadás után a szülőkben jelentősen megnőtt az idegenektől való félelem, amit gyermekeiknek is továbbadtak. Nemzetek közötti gyűlölet is generációról generációra átöröklődhet.
Mit lehet tenni, hogy segítsünk ezeknek a gyászolóknak?
Még nem találtak fel olyan időgépet, melyekkel ezeket a fájdalmakat közömbösítik. Így két választási lehetőség van: vagy továbbra is a múlt veszteségeibe temetkezünk, vagy megtaláljuk annak módját, hogy feldolgozzuk és ne adjuk tovább a következő generációnak.
Ha az első lehetőséget választjuk, nincs gyógyulás és a folyamatos fájdalom szinte elkerülhetetlen.
Mivel nincs lehetőség arra, hogy megváltoztassuk a múltban történt rossz dolgokat, melyek továbbra is negatívan befolyásolják életünket, pozitívan és hatékonyan kell tenni azért, hogy feldolgozzuk a gyászt.
A cselekvés melletti döntés nem azt jelenti, hogy ezek az emberek kisebbítik a múltban megélt veszteségeket, hanem tudatos döntést hoznak, hogy túllépnek a veszteségek fojtogató érzésén és pozitívan, boldogan tekintenek a jövőbe. Miután hatékonyan foglalkoztak érzelmi fájdalmaikkal, sokkal jobb helyzetbe kerülnek, hogy megakadályozzák a fájdalmak jövőbeni hatását. Családjuk megélésének egyéb pozitív oldalát világosan látják a jövőben és ezt a kulturális örökséget adják tovább a következő generációnak. Lehetőségük lesz felülemelkedni a fájdalmakon és továbblépni.
Ahogy Viktor Frankl fogalmazott: „Mindent elvehetnek az embertől, kivéve egyet: azt az emberi szabadságot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen körülményben.”
A Gyászfeldolgozás Módszer® hatékony eszközt kínál, hogy megküzdjünk a transzgenerációs traumák érzelmi fájdalmával. Eszközt ad a gyász feldolgozásához. Ez egy igazi cselekvés terv, mely összetört szívedet segíti és végig vezetlek.
A gyász megterhelő lehet a mindennapok megélésében. Amikor ez a gyász generációról generációra átöröklődik, még rosszabb. Olyan érzések keríthetnek hatalmában, hogy nincs más út, mint tovább élni a fájdalomban és a reménytelenségben. Továbbra is a múlt áldozataként élhetsz vagy pedig a múlt túlélője lehetsz. A legnagyobb ajándék, hogy teszel magadért és megállítod a transzgenerációs örökség ördögi körét.
Nem tudod meg nem történté tenni a múltat, de tehetsz magadért, így a fájdalom már nem kontrollál és akadályoz abban, hogy a legjobbat hozd ki magadból.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
